Sötétség Egerszegen

Baj van Zalaegerszegen. Nagy baj. A jégpályán napokkal ezelőtt kikapcsolták az áramot. Éppen akkor, amikor a gyerekek edzettek. A gyerekek, akik a jövő nagy generációját alkothatják. Kercsó Árpád, az 1985. március 8-án Erdélyből Dunaújvárosba települő és ott gyakorlatilag a semmiből a magyar hoki fellegvárát felépítő, az idei, szapporói divízió 1-es világbajnokságot megnyerő válogatott tagjainak zömét felnevelő mesteredző egy hete nem mehet jégre tanítványaival.

„Jobb híján szárazföldi edzéseket végzünk…” – szomorkodott a tréner, aki nyolc és tizennégy év közötti korú gyerekekkel foglalkozik, s aki szerint olyan tehetségek szerepelnek a Zalai Titánokban, akik sokra, nagyon-nagyon sokra vihetik. Akár az NHL-ig…

„Jövő májusban elképesztően erős tornát rendeznénk, a kanadai csapat maga jelentkezett, s foglalt le szállodát, repülőjegyet. Rajtuk kívül orosz, cseh és svájci klub jönne, igazi A-csoportos mezőny. Csak legyen hol játszani” – elmélkedett Kercsó Árpád, aki a szakmával foglalkozik, a gazdasági kérdések értelemszerűen nem hozzá tartoznak. Márpedig ezen a téren nem kicsik a problémák. A történet sajnos a szokásos: az üzemeltető több millió forinttal tartozik, és görgeti maga előtt az adósságát, az energiaszolgáltató ezt megunva cselekedett.

A pálya a debrecenivel, a kaposvárival és a pesterzsébetivel egy konstrukcióban épült, és mára ez az egyetlen közülük, amelyet magánszemélyek kft. formájában üzemeltetnek. Prófusz Róbert, a cég egyik tulajdonosa, a zalaegerszegi hokimodell megálmodója türelmet kér. A helyzet azonban átláthatatlan, kaotikus. A városi közgyűlés a nyáron azonnali hatállyal felmondta a Jégcsarnok Kft.-vel kötött bérlettel vegyes adásvételi szerződést, amelyben jégidőt vásárolt, így is segítve a hokisoknak. Az ok: az állítólag belviszályoktól sem mentes céggel szemben bírósági eljárás indult. Prófusz Róbert elmondása szerint elszámolási vitájuk támadt a szolgáltatóval, ez mindennek az oka. A megoldást abban látják a felek, hogy az önkormányzat vállalja magára az üzemeltetést, vásárolja ki a teljes tulajdonrészt – meg is kezdődtek ez ügyben a tárgyalások, de egyik fél sem akar még erről beszélni.

A kicsiknek azonban edzeniük kellene, meccseket játszani. Kercsó mindenesetre optimista: „Hozattunk egy aggregátort, már csak az engedély hiányzik, átmenetileg találunk megoldást. Hosszú távon azonban a város segíthet rajtunk, és úgy érzem, segíteni is fog. Ezek az eddig is sokat bizonyító gyerekek, a szüleik, nem kérdés, megérdemlik.”

A-csoportos válogatott, jégpályagondok egész sora. Talán nem csak vállveregetésben kellene jónak lenniük azoknak, akik segíteni tudnának – vagy akiknek kellene…