Mit ér egy hatos, ha a Barcelona lövi?

A hétfőn megjelenő katalán sportlapok örömittasan ölelkező Barca-futballistákat fotografálva, elragadtatással tálalják a katalán csapat vasárnapi, 6–1-es bajnoki diadalát. „Bemutató” – hirdette az El Mundo Deportivo szalagcíme, míg a Sport úgy ítélte meg, hogy a Sporting Gijón felett aratott diadal felveszi a versenyt a klub eddigi legszebb bajnoki győzelmeivel. A lelkesedés érthető, hiszen a Barca egy vereség (Numancia, 0–1) és egy hazai döntetlen (Racing Santander, 1–1) után, győzelem nélkül szerénykedett a tabellán, és mindeddig csak azzal szerzett örömet híveinek, hogy sikerrel teljesítette a lisszaboni Sporting elleni BL-nyitányt. Az öröm most végre kitörhetett.

Ha Sporting, akkor győzelem – Josep Guardiola vezetőedző legfeljebb erre hajlandó rábólintani a katalán sajtó „6–1-es hangulatú”, a szép futballt méltató megállapításai közül. És igaza van. „Pep” sportszerűen elismerte, hogy az 56. percben történt kiállítás döntően befolyásolta a végeredményt (Gerard, a gijóni középhátvéd leküldésekor még csak 3–1 volt az állás), és felhívta a figyelmet arra, hogy egy nagycsapatnál sohasem értékelik túl az efféle diadalokat. Bár megdicsérte az ellenfelet, bizonyára nem tévesztette szem elől, hogy az utolsó húsz percben szétmarcangolt újonc a mezőny egyetlen pont nélküli csapata – azaz ennyivel aligha lehet megismételni, netán felülmúlni a Deco és Ronaldinho fémjelezte közelmúltbeli fénykort.

„Ez a siker nem több, mint apró lépés a helyes irányba” – mondta a tréner, játékosai közül egyedül a fiatal Sergio Busquets játékát kiemelve. Nem vagyunk ugyanakkor biztosak abban, hogy Guardiola pontosan tudja, tudhatja már, a „helyes irányba” (a bajnoki cím felé) vezető számtalan „út” közül melyik a legkevésbé rázós. Az eddigi három bajnokin (részben taktikai okokból, részben kényszerűségből) a tréner rendre átgyúrta csapatát, a középpályán egyedül Xavi, elöl Samuel Eto’o fért be mindannyiszor a kezdő tizenegybe. Itt van például az idény egyértelműen a legjobban sikerült Barca-produkciója, a gijóni: a 4–3–3-as hadrendben időnként valósággal muzsikált a csapat – de hosszú távon aligha marad a most bevált, szokatlan összetételű Messi, Eto’o, Iniesta támadósor.

Jellemző módon maguk a katalán szurkolók is megosztottak a választandó utat illetően; dacára a vasárnapi sikernek az El Mundo internetes szavazásán a 4–4–2 „állt a legjobban” hétfő délután, miközben jelentős számú szavazat érkezett a 3–4–3-ra és a 6–1-et fialó 4–3–3ra is. Vagyis a nyáron kinevezett Guardiola kísérletező kedve átragadt a Barca-táborra is – ami teljességgel indokolt egy olyan karakteres időszak után, amilyen Frank Rijkaard edzősége volt.

A mű még nem készült el, az építkezés folytatódik. Szerdán a Betis lesz a Camp Nou látogatója, és bár a zöld-fehérek az eddigi három forduló során egyetlen gólt sem szereztek, figyelemre méltó, hogy csupán egyet kaptak. Azaz lehet velük gond bőven. És persze nem árt egy pillantást vetni mellékelt statisztikánkra sem: az utóbbi évek hat- vagy többgólos produkcióit a Barca néha nehezen emésztette meg…