Az egész napos eső alaposan rányomta bélyegét a hétfő esti Fradi–Szolnok összecsapásra. Az eddig megszokott nézőszám ugyanis a televíziós közvetítéssel kombinált zivatar hatására alaposan lecsökkent, pedig olyan rivális érkezett az Üllői útra, amelyet eddig a Fradi egyszer sem győzött le hazai pályán (két éve 0–0, tavaly 1–2 volt a vége). Bár az is furcsa, hogy a Fradinak némely ellenféllel szemben lehangoló statisztikája van, ám sokaknak még ma is szokatlan, hogy az FTC-nek immár közös múltja van a Szolnokkal, a Bőccsel, a Tököllel...
Ezután essék szó a játékról: a rendkívül felázott talaj néha alaposan becsapta a játékosokat, volt itt csúszkálás, vízen felgyorsuló és hirtelen lefékező labda. A Szolnok láthatóan a biztonságra helyezte a hangsúlyt, hiszen öt védővel és négy középpályással állt fel annak ellenére, hogy a Ferencváros két legkreatívabb játékosa, Lipcsei Péter és James Ashmore hiányzott – utóbbi a hírek szerint csak erről az összecsapásról. Mégis hamar vezetést szerezhetett volna az FTC, ugyanis a tizenegyedik percben tizenegyest kellett volna kapniuk a hazaiaknak, ám Szilasi Szabolcs játékvezető úgy gondolta, ha az élvonalban lehet szarvashibákat elkövetni (miként arra több példa is akadt a hét végi fordulóban), akkor ő is hibázhat... A Fradit azonban nem zökkentette ki a tévedés, és az agilisan futballozó Tóth Bence lövésével vezetést is szerzett, de a folytatásban úgy tűnt, a játékvezető továbbra sem kapta el a fonalat, hiszen Mile Krisztián brutális belépőjéért talán a piros lap sem lett volna túlzás, de még csak a sárga lap sem került elő a zsebből. A szolnokiak csapatkapitánya, Antal Gábor egy remekül elvégzett szabadrúgással csendre intette az Üllői úti publikumot, de a vendégek öröme nem sokáig tartott, mert Tóth Bence gólja után gólpaszszal jelentkezett, a pontos beívelést Paul Shaw, az FTC angol csapatkapitánya bólintotta a kapuba.
„Kellene még egy gól, hogy megnyugodjunk” – sóhajtott az egyik idős szurkoló a tribünön, és bár a játékosok nyilván nem hallották az óhajt, a hazaiak alaposan kiszolgálták a közönséget. Köszönhetően többek között Ferenczi Istvánnak, aki negyedóra alatt megszerezte ferencvárosi pályafutása kilencedik, tizedik és tizenegyedik gólját is. Noha az első félidőben labdába sem ért, a szünet után alaposan feljavult. Közben aztán a fáradhatatlanul futballozó, a támadóharmadban szinte minden poszton előforduló és mesterien futballozó Paul Shaw is kilőtte a jobb alsó sarkot, majd Fitos Lászlóról pattant a labda a hálóba, így aztán a Ferencváros előbb beállította idei legjobbját (6–2 a Tököl, 6–1 a Békéscsaba ellen), majd túlteljesítette, sőt Liban Abdi szépségdíjas gólt csavart a bal felső sarokba.
A Fradi-gólshow-ban főszerepet játszott az angol légiós, Paul Shaw és Ferenczi István, aki ebben a bajnokságban könnyedén szerezhet akár harminc-negyven találatot is, ha így folytatja. A Ferencváros tehát tovább üldözi a Bőcsöt (te jó ég, nem az MTK-t, a Debrecent vagy az Újpestet, hanem a Bőcsöt…), és ki tudja, mennyi lett volna a vége, ha az NB II-ben a harmadik évadját töltő csapat megkapja azt a bizonyos tizenegyest…
