Ha előbb lövünk gólt, nyerünk?Ha előbb lövünk gólt, nyerünk?
Biztos vagyok benne – emelte fel fejét a stockholmi Rasunda Stadion vegyes zónájában Hajnal Tamás. – Higgye el, ha mi szerezzük meg a vezetést, aligha adtuk volna ki a kezünkből a mérkőzést. A svédeket még jobban megfogja a gólunk, a közönség pedig egyre türelmetlenebb lett volna velük. De erről már felesleges beszélni.
Pedig Huszti Szabolcs lábában ezúttal is ott volt a lehetőség…
Nagy helyzet volt, de azt is látni kell, hogy nem ez volt az egyetlen lehetőségünk. Az első félidőben több gólt is szerezhettünk volna, többször is átjátszottuk a svédek védelmét, a találkozó azon periódusában nem találták ellenszerét sokpasszos játékunknak.
Meglepte, hogy sokáig ilyen magabiztosan futballoztak? Mert bevalljuk, nem ilyen forgatókönyvre számítottunk.
Mi viszont igen, ezért egyáltalán nem lepett meg bennünket az első félidei jó játék. Tíz napot készültünk együtt, ismerjük egymás rezdüléseit, jól szervezett a társaság, és ha hozzávesszük, hogy a keretben a minőség is benne van, nincs miért csodálkozni a stockholmi játékon. Nem tudok mást mondani, kár, hogy nem rúgtuk be idejében legalább az egyik nagy helyzetet.
Mégis, mi lehet az oka a sok elrontott ziccernek? Az önbizalom hiánya?
Az biztosan nem, hiszen mindenki láthatta, nem ijedt nyúlként futballoztunk. Önbizalmunk a helyén volt, elvállaltuk a cseleket, bátran passzolgattunk, mezőnyfölényben játszottunk, így a magabiztosság hiányát kizárnám. Egyszerűen sehogy sem akart bemenni a labda a kapuba. A találkozó legfontosabb periódusaiban rendre rosszul döntöttünk.
Jött is a szokásos rövidzárlat. Mi volt az oka, hogy a kapott gól után ismét összerogytak?
A gól minden csapatot megfog, sajnos velünk is ez történt. Pláne, hogy ez egyáltalán nem volt benne a játékban. A svédek válláról abban a pillanatban nagy teher hullott le, mi pedig, bármilyen bosszantó is kimondani, nem tudtuk kihasználni, hogy győzelmi kényszer alatt játszottak. Abban a tíz percben kellett volna összeszednünk magunkat. A vereséget a kihagyott helyzetek és az azt követő tízperces rövidzárlat számlájára írhatjuk. Az elszántsággal, a motivációval, a szerkezettel nem volt gond.
Ha már ezt említi: előzetesen nem tartotta túl kockázatosnak a háromvédős felállást olyan együttes ellen, amelynek csatársorában Zlatan Ibrahimovic és Henrik Larsson futballozik?
Az edzéseken sokat gyakoroltuk ezt a játékrendszert, tudtuk, mire számíthatunk Svédországban. Minden lehetőségre felkészültünk, külön átvettük, mi történik abban esetben, ha a svédek maradnak az Albániában próbálgatott háromvédős futballnál, és mi van akkor, ha átállnak a szokásos négy–négy–kettes hadrendre. A dánok ellen a túlzottan óvatos futballunkat kritizálták, most bizonyítottuk, tudunk mi bátran is játszani. És amint láthatta, két csatárukat így is tökéletesen semlegesítettük.
Mit lehet mondani egy ilyen mérkőzés után?
Nehéz szavakat találni, sokkal több volt ebben a meccsben. A dánok ellen azt mondtuk, hogy győzhettünk volna, ez a stockholmi mérkőzésre is legalább annyira igaz.
Nem rajtoltunk valami jól: két meccs, egy pont…
Pedig lehetne hat is. De legalább négy. Keseregni azonban nem sokáig szabad, októberben következik Albánia és Málta, azt a két meccset kötelességünk megnyerni. És meglátja, meg is nyerjük…
