Az első két világbajnoki selejtező tanulsága: csatárok nélkül nem lehet eredményt elérni! Száznyolcvan perc, néhány helyzet, egyetlen gól, egyetlen pont. Van-e csatárunk? Tud-e valaki gólt rúgni? Vagy a kínzó problémát, mely szerint nekünk nincsen Zlatan Ibrahimovic- vagy Nicklas Bendtner-szintű támadónk, megfelelő taktikával lehet-e ellensúlyozni?Az első két világbajnoki selejtező tanulsága: csatárok nélkül nem lehet eredményt elérni! Száznyolcvan perc, néhány helyzet, egyetlen gól, egyetlen pont. Van-e csatárunk? Tud-e valaki gólt rúgni? Vagy a kínzó problémát, mely szerint nekünk nincsen Zlatan Ibrahimovic- vagy Nicklas Bendtner-szintű támadónk, megfelelő taktikával lehet-e ellensúlyozni?
Nemzetközi szintű csatáraink nincsenek – gyorsan hozzáteszem, a legmagasabb szinten szereplő középpályásaink és védőink sincsenek. Csakhogy… A támadófutball nem a csatárok létszámán múlik, hanem azon is, a csapat mennyire támogatja az elöl lévőket – így szerintem luxus, hogy a legkreatívabb Gera Zoltán jobbhátvédként szerepeljen, miközben a vonal mellett fel-alá robogni képes Bodnár László nincs a pályán. Nagy fájdalmam: sem a kapitány, sem egyetlen játékos nem érezte meg, hogy a dánok például a budapesti meccsen ritka rossz napot fogtak ki. Valakinek szólnia kellett volna, gyerünk feljebb, menjünk rájuk, bizonytalanok, itt gólokat lőhetünk… Menjünk, essünk neki a következő hazai meccsen az ellenfélnek, játsszon elöl Torghelle Sándor és Priskin Tamás, mögöttük Gera Zoli és Hajnal Tamás, vannak ballábas támadó középpályásaink; támadjunk le, rohamozzunk, szorítsuk be őket, aztán lesz, ami lesz! Szűk a merítési lehetőség, ez igaz, de vannak csatárok, még a néha indolens Bajzát Péter is megoldás lehet, de mert jósolhatóan Németh Krisztiáné a jövő, a keretben, a kispadon már helye lenne. Először edzőmeccseken tíz-húsz percekre, majd félidőkre be lehetne tenni, így már most edződne a légkörhöz, és ha még most korai lenne tőle megváltást remélni, egy-két év múlva már kellő tapasztalattal léphetne pályára.
