Durván indult.
Néhány szurkoló dühtől vöröslő fejjel taglalta a találkozó előtt, hogy a város egyes pontjain magyar nemzeti színekben pompázó, gumicsizmát ábrázoló óriásplakáttal harangozták be a szerda esti mérkőzést. A kezdőkörbe lerakott, némi trágyával „díszített” lábbelivel az érintettek aligha Magyarország szépségeire kívánták felhívni a figyelmet, sőt egyértelmű: a svédek ezzel egyszerűen „leparasztoztak” minket. A helybéli újságíró kollégák persze nem győztek magyarázkodni, mondván, fogalmuk sincs, ki és miért találta ki az egészet, majd baráti vállveregetéssel tudatosították: ők kedvelik a magyarokat. Később már nem voltak ilyen barátságosak, ugyanis bebizonyosodott, a magyar játékosok nem csizmában futballoznak. Erwin Koeman szövetségi kapitány bizonyította, remekül ért a kártyák keveréséhez. Ráadásul jó „zsugás” módjára – amióta tétre megy a játék – már az asztal alatt teszi, háromnegyed órával a találkozó előtt nemhogy a svéd, de még a magyar újságírók is csak találgatták, vajon hogy állunk fel.
Egy csatár lesz ezúttal is, vagy Stockholmban két támadóra váltunk?
Szerda este hét óra harmincegy perckor kiderült: két csatárral kezdünk.