Az első játéknapon Kecskeméten duplázott, azóta fordulónként csak egy gólt lőtt. Mi a visszaesés oka?Az első játéknapon Kecskeméten duplázott, azóta fordulónként csak egy gólt lőtt. Mi a visszaesés oka?
Jogos a kérdés, hirtelenjében nem is tudom a választ. Maradjunk abban, hogy a gyenge kezdést még gyengébb folytatás követte – jelezte Tököli Attila, hogy humorérzéknek sincs híján.
Komolyra fordítva: emlékszik rá, hogy pályafutása során valaha is ilyen jól indította volna a szezont?
Nem emlékszem, de ez nem memóriazavarból fakad. A csúcsot eddig az jelentette, hogy a Fradiban az első négy meccsen találtam a kapuba, aztán az ötödiken megtört a varázs.
Mit gondol, minek köszönhető, hogy Pakson még most is tart?
Elsősorban annak, hogy gólszerzési lehetőségeim közül hetet kihasználtam. Szégyenkeznem aligha kell a hét gól miatt, de elégedett sem lehetek, mert hagytam ki olyan helyzeteket, amelyeket illett volna értékesítenem. Igaz ez még akkor is, ha nálam más a helyzet, mint a szurkolóknál.
Ha ezt megmagyarázná…
Mást lát a néző a lelátóról, és mást látok én a pályán. Kívülről könnyebb rámondani a helyzetre, hogy ziccer, mert a drukker nem érzi át, hogy adott pillanatban a támadónak alig van ideje eldönteni, milyen megoldást válasszon. Ebből következően megesik, hogy rosszul dönt – ez bizony velem is előfordul.
Szinte egész nyáron a hasfalával bajlódott, és ahogy hallom, most is több edzést hagy ki, mint ahányon részt vesz.
Ez, sajnos igaz. Nagyobb a sérülésveszély, ha ilyen állapotban játszom, de mit csináljak? A mai napig szenvedek, ám azonkívül, hogy reménykedem, egyszer csak elmúlik a fájdalom, nem tudok mit tenni az ügy érdekében. De most hosszabb szünet következik a bajnokságban, talán ez a két hét elegendő lesz rá, hogy rendbe jöjjek.
Ezek szerint a szerdai, kozármislenyi kupacsatát kihagyja?
Ha betesznek a csapatba, akkor nem.
Nem érzi úgy, hogy nem a Kozármisleny, hanem Dánia ellen kellene készülnie?
Hogy mit érzek, az ebben az esetben édes mindegy. Számomra világos, annak a kérdésnek jelenleg nincs aktualitása, hogy Tököli Attila befér-e a válogatottba vagy sem. Úgyhogy készülök a Kozármisleny ellen…
Izgatja a statisztika?
Sokkal inkább érdekel, hogy a Paks tisztességesen szerepeljen. Természetesen álszentnek sem akarok látszani, az is fontos, hány gólt lövök, ám közben nem feledem, csupán láncszem vagyok a gépezetben.
A nyolcpontos Paks jelenleg kilencedik. Ez reális?
Dehogy! Az utóbbi három fordulóban elhullajtottunk hét pontot – az lenne reális, ha ezeket begyűjtjük.
Ez esetben vezetnék a tabellát.
Rendben, akkor egyezzünk ki öt elszórt pontban. Legutóbb a Diósgyőrt le kellett volna győznünk, hogy egy egy lett a vége, az az én hibám, hiszen büntetőt hibáztam. Szóval két pontot miattam vesztett az együttes.
Ha, teszem azt, hetedik lenne a csapat, akkor is emésztené magát?
Mivel nem szeretek a középmezőnyben vegetálni, és mert minden meccsen nyerni akarok, igen. Állítom, még arra is lenne esély, hogy a dobogóra odaérjünk, de ehhez mindennek klappolnia kellene. A Paks tipikusan az a gárda, amely bárkitől kikaphat – és bárkit megverhet. A háttér adva van, a jó szakmai stáb szintúgy, már csak nekünk, futballistáknak kellene kihoznunk magunkból, ami bennünk van. A hat mérkőzésen szerzett tizenkét gólunk azt mutatja, hogy támadójátékunkkal nincs különösebb gond, az ugyanennyi kapott találat viszont azt jelzi, hogy mihamarabb stabilabbá kell tennünk védekezésünket.
Még megéljük, hogy a balhátvéd posztján becsúszva szerel?
Ha ez a siker ára, miért ne?
Hány gólt ígér a bajnokság végére, netán harmincegyet?
Ha abból indulok ki, hogy minden mérkőzésen szeretnék a kapuba találni, adom a harmincegyet. De hadd ne ígérjek semmit. Különben is, mi lesz, ha valami csoda folytán megint kettőt rúgok egy bajnokin?
