Erwin Koeman a kispadon rendszerint nyugodtan ücsörgött, ám egy-egy élesebb szituációnál felpattant, s hevesen gesztikulált. A sajtótájékoztatóra már tökéletesen lehiggadt, ott visszafogottan, lassan formálta a mondatokat, igaz, okosabbak nem lettünk szavaitól. A magyar újságírók próbálták megtudni a titkot: kész-e a válogatott a világbajnoki selejtezőre, összeállt-e a csapat a nagy megméretésre? A holland szakember azonban mindenre meglehetősen diplomatikus választ adott.
Csalódásként értékeli a Montenegró elleni három hármas döntetlent?
Aki ilyesmit kérdez, aligha van tisztában az erőviszonyokkal – vágott vissza a kapitány. – Néhány hónapja dolgozom a magyar válogatottal, mérkőztünk a görögökkel és a horvátokkal, de állítom, egyik válogatott sem volt olyan erős ellenfél, mint Montenegró. Kérek mindenkit, felejtse el a papírformát, ne hozakodjon elő azzal, hogy Montenegró hol áll a világranglistán, hanem inkább azt nézze meg, hogyan futballozott szerdai ellenfelünk: dinamikusan, gyorsan, erőszakosan, gólveszélyesen. Ezt kell nekünk is tenni. Ez lehet a mi utunk is. Ami tehát a kérdést illeti, a három három igenis értékes eredmény, hiszen remek képességű ellenféllel szemben értük el.
Három hazai válogatott meccsen az ön irányítása mellett hat gólt kapott válogatottunk. Nem sok ez?
Viszont hetet lőttünk, úgyhogy inkább ezzel kellene foglalkozni. De jó, elismerem, valóban van még mit javítani a védekezésünkön. A hat gól csakugyan sok.
Milyen elképzeléssel küldte pályára szerdán a csapatot? Meglehetősen visszafogott teljesítményt nyújtott, a tudatosságnak talán csak halvány jeleit láthattuk…
Ugyanazt a játékmódot szerettük volna alkalmazni, amelyet a görögök és a horvátok ellen is. Sok rövid passzos labdafelhozatal, labdabirtoklás, amelyből váratlan, gyors indításokkal operálunk. Amíg ez korábban többször is sikerült, addig a montenegróiak ellen mindebből keveset valósítottunk meg. Sajnos alig volt kommunikáció a játékosok között. Számomra élmény volt nézni, ahogy a montenegrói védők és középpályások együtt dolgoznak, egymásra figyelnek, belőlünk ez teljesen hiányzott. Arról nem is beszélve, hogy rendkívül nagylelkűen szórtuk el a labdát: különösen az első féldőben volt pazarlás, amikor a nagy melegben lassabb volt az iram. Hamar váltunk meg a labdától, nem becsültük meg eléggé, ezért kerültünk újra és újra hátrányba.
Két héttel a dánok elleni világbajnoki selejtező előtt ki meri jelenteni, hogy az ön által irányított válogatott felkészült a tétmeccsekre?
Erre nem szeretnék semmiféle hangzatos válasszal kirukkolni. Sokkal fontosabb, hogy van még idő a dánok elleni selejtezőig, addig játékosaim két bajnoki meccsen szerepelhetnek, így lesz lehetőség a korrigálásra, a formajavulásra.
Ezzel most aligha lelkesítette fel a tétmeccseket váró szurkolókat.
Le kell győznünk a dánokat, vagy így, vagy úgy. Azért vállaltam ezt a feladatot, mert hiszek a sikerben. Nem mellébeszélek, nem betanult szöveget mondok, hanem a saját tapasztalataimra hagyatkozom. Sok jó játékos van Magyarországon, a válogatottnak pedig igenis megvan a reális esélye az előrelépésre, a sikerre a világbajnoki selejtezőn. Persze hogy javulnunk kell mindenben, gyorsaságban, gondolkodásban, improvizációban, kommunikációban, de én hiszek a csapatomban. Mondom, Dánia nem lesz ilyen erős ellenfél, mint Montenegró, ezért elkaphatjuk.
Gera Zoltán hiánya meglátszott a csapaton. Nem veszélyes dolog, hogy ha a csapatkapitány nincs, a válogatott szárnyaszegetté válik? Mi lesz, ha Gera Zoltán a selejtező mérkőzések alatt is megsérül?
Gera Zoltán különleges értéke a magyar futballnak, vele jóval színesebb, eredményesebb a játékunk. Számítok rá minden meccsen, ez nem is vitás. Ő kell, nagyon kell nekünk.
Olyan úton halad a magyar válogatott, amelyet ideérkezésekor elképzelt?
Értsék már meg, vállaltam egy feladatot, amit igenis véghezviszek. Legyenek kritikusak velem és a csapattal szemben, ugyanakkor álljanak is mellénk! Főleg most, hogy innentől kezdve tétmeccseket játszunk. A dánok ellen jobban, sokkal jobban futballozunk majd.
