tány a lényeget fogalmazta meg azzal, hogy „tizenhárom tiszta ziccert nem lehet kihagyni”, Görbicz Anita hozzátette, hogy „a heteseket be kellett volna lőni”, Tóth Tímea pedig előbb azon kesergett, hogy „az oroszok a mi hibáinkból éltek”, majd határozottan leszögezte: „Nem szabad összeroppannunk, erőt kell merítenünk abból, hogy így is, úgy is bent vagyunk a legjobb négy között!” Abban egyébként mindenki egyetértett, hogy a brozmeccset meg kell nyerni. Meglátjuk… A harmadik helyért is volt csoportellenféllel játszik a csapat, a másik elődöntőben Norvégiától kikapó (29–28) Dél-Koreával.
Az öttusázóknál (12. oldal) jó esélyekkel vágott neki a versenynek Horváth Viktor és Balogh Gábor, ám a nap nem róluk, hanem az Athénban is győztes Andrej Mojszejevről szólt. Az orosz klasszis Pekingben is bajnok lett, ő a második a sportág történetében, aki képes volt az ismétlésre, előtte ez csak a svéd Lars Hallnak sikerült (1952: Helsinki, 1956: Melbourne).
És most vissza a magyarokhoz… Esélyeik a dobogóra a lovaglásban szálltak el, mindketten buktak, így el kellett temetniük érmes reményeiket. Pálvölgyi Miklós nem talált és nem is keresett magyarázatot a történtekre, mert „tudtuk, hogy nehéz lesz a lovaglás, de ennek nekünk kellett volna kedveznie, hiszen mi vagyunk a legjobb lovasok a mezőnyben”. A történtek ellenére… Mert ahogy a szövetségi kapitány mondja: „Az olimpiai bajnok Mojszejevre például nem merném rábízni az otthoni lovainkat… Lehet, az a baj, hogy mindent túlbonyolítunk? Balaska Zsolt lovasedzővel nem emlékszünk olyan esetre, hogy két magyar öttusázót ledobott volna a ló.”
Atlétikában (14. oldal) Zsivoczky Attila csak a tízpróba első számáig jutott el, a 100 méteres síkfutás után feladta a versenyt. Mérei László szövetségi kapitány elmondta, a világbajnoki bronz- és Eb-ezüstérmes atléta „úgy döntött, hogy sok sérülése ellenére elindul az olimpián, megpróbálja végigcsinálni a tíz számot, de aztán a nagy esőben úgy határozott, hogy nincs értelme, félt a súlyosabb sérüléstől”.
És a végére a jó hír: az 500 méteres középfutamokból a kajakos Vereckei Ákos és a kenus Vajda Attila bejutott a döntőbe. Tizenkét szám, tizenegy döntő, ez eddig a magyar mérleg. Angyal Zoltán szövetségi kapitány a pénteken kezdődő finálék előtt ugyanazt mondta, mint korábban, azaz „Vajda Attila, a Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor páros és a lányok jóvoltából bizakodhatunk az aranyéremben”. Bizakodjunk tehát.
