Fejelt három bajnoki pontot érő gólt a San Siróban a Milannak, eredményes volt a Real Madrid és a Manchester United ellen a Bajnokok Ligájában, mégis a magyar válogatottnak lőtt tizenegyest említi meg, amikor élete legfontosabb találatáról kérdezik (Montenegró–Magyarország 2–1). Mirko Vucsinics, az AS Roma sztárja azért a podgoricai büntetőre emlékszik vissza legszívesebben, mert az volt a montenegrói nemzeti csapat történetének első hivatalos gólja. S bár a csatár a budapesti mérkőzésig mindegyik válogatott találkozón eredményes volt, a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjújában elmondta: nem az a sikerének a titka, hogy becsülettel felkészül az ellenfélből.
Nem tűnik izgatottnak…
Nem is vagyok az, nemrég értem vissza a városnézésről, sétáltunk a srácokkal, lazítottunk kicsit – mondta Mirko Vucsinics, miután elküldött egy SMS-t a telefonjáról.
Nem tűnik izgatottnak...
Nem jellemző rám. Egyrészt nem vagyok az a „gyomorremegős” típus, másrészt pedig túl vagyok már jó néhány meccsen, volt időm megtanulni, kezelni az összecsapások előtt rám törő érzelmeket.
Mi a titka? Felkészül az ellenfélből?
Érdekes, sokan erre esküsznek, Rómában például több csapattársam is órákat tölt azzal, hogy kivesézze a riválist, és rátaláljon az ellenfél gyengéire. Nekem más a hozzáállásom: nem nézek angol, spanyol futballt, de az olasz bajnokság meccseit sem igazán követem. Magammal foglalkozom, a saját teljesítményemre koncentrálok – legyen az edzés vagy mérkőzés. Nem mondom, hogy ez a követendő példa, de én így tudom a maximumot nyújtani.
Pedig ezúttal lett volna lehetősége feltérképezni a magyar válogatottat: a montenegrói csapat kapusa, Vukasin Polekszics történetesen Debrecenben légióskodik.
Ennek ellenére csak a mérkőzés előtti este esett néhány szó a magyar csapatról, az ellenfél labdarúgóiról. De ez is inkább amolyan haveri érdeklődés volt részemről, hiszen tudom, hogy Vukasin Magyarországon profiskodik, és kíváncsi voltam, hogy érzi itt magát. Gyerekkorunk óta barátok vagyunk, rendszeresen keressük egymást telefonon, de a futball ritkán kerül szóba közöttünk.
Akkor mi a téma?
Fiatalembereknél? Gyerekkori élmények, közös barátok, no meg a lányok… Nem is értem, hogy ön miért nem arról kérdez: mi a véleményem a magyar hölgyekről?
Kérem: a montenegrói, a magyar vagy az olasz nő az esete?
Attól függ, hogy éppen hol vagyok… A városnézés során volt szerencsém látni egy-két szemrevaló leányzót.
Térjünk vissza a futballra! Azt már tudjuk, hogy készül, illetve nem készül a meccsekre, de árulja el: miként tudta feldolgozni, hogy eleinte csereként számoltak önnel a Románál?
Türelmes voltam. Sokáig nem ment a játék, fel kellett vennem az együttes ritmusát, és át kellett éreznem, milyen jelentősége van a fővárosban a futballnak, a bajnokiknak, a győzelmeknek. Eleinte a szerepkör sem feküdt, amelyben a vezetőedző kezdetben számolt velem. Aztán szép lassan feljavult a teljesítményem, és a jó játék, a gólok visszahozták az önbizalmamat.
Akkor nyilván fontos az is, hogy fusson a csapat szekere. Kérdés, mire lesz képes a Roma a megerősödött vetélytársakkal szemben.
Az állandóság, amely a Romát jellemzi, legalább akkora előny számunkra, mint az ellenfeleknél az új játékosok megszerzése. Ugyanakkor ne feledjük, hozzánk is érkezett egy-két remek futballista: John Arne Riise a Liverpoolból és Júlio Baptista a Real Madridtól.
Sokakat foglalkoztat Francesco Totti személye: milyen vele nap mint nap együtt futballozni?
Sokaknak fenntartásai, előítéletei vannak Francescóval szemben, pedig nem úgy viselkedik, mint ahogyan azt sokan gondolják. Közvetlen, segítőkész. Segített a beilleszkedésnél, és sokat vagyunk együtt a pályán kívül is.
Nyilván öntől mint csapatkapitánytól, az olasz sztáregyüttes futballistájától elvárható, hogy segítse a montenegrói játékosokat.
A srácok kérdezgetik, milyen a Románál, mit kell tenniük, hogy hasonló kaliberű klubhoz kerüljenek. Szerintem az az elsődleges, hogy a válogatottban kimagaslót nyújtson a labdarúgó. Nekem a nemzeti csapat az első. Olasz újságírók nem hisznek a fülüknek, amikor arról faggatnak, melyik életem legemlékezetesebb gólja, és én nem valamelyik BL-találatomat nevezem meg, hanem a magyarok ellen értékesített büntetőt. Számomra történetünk első hivatalos gólja a legfontosabb. Ami a fiatalokat illeti: szeptembertől elkezdődnek a vébéselejtezők, és ismerve egy-két játékos képességeit, lesz, aki úgy teljesít, hogy hamarosan valamelyik nagycsapatban folytathatja.
A Magyarország–Montenegró válogatott mérkőzés tudósítása a 18–19. oldalon
