A venezuelai Luis Alberto González elleni, döntő fölénynyel megszerzett győzelem egy csapásra az esélyesek sorába emelte a tavalyi chicagói vb-n negyeddöntős helyezésével kvótát szerző öklözőt. A fáma arról szólt, hogy a Tony Jeffriestől eddig elszenvedett két veresége a pontozók ármánykodásának műve volt – most majd meglátjuk, képes-e semleges pályán törleszteni az eddigi sérelmekért. Az angol nemcsak hogy fél fejjel magasabb volt, hanem erősebbnek is tűnt – ami a formális logika szerint képtelenség, hiszen akkor hogyan tartja a nyolcvanegy kilós súlyhatárt? Mindenesetre honfitársunk vitte be az első ütést, amit – szakítva a pekingi hagyományokkal – be is nyomtak a pontozók.
Akkor még nem sejtettük, hogy két és fél meneten keresztül ez lesz Szellő egyetlen pontja. A magyar széleseket ütött, ezek a lengők nem találtak célba, az angol viszont pontosan szurkált, és 7:1-nél mindenki beletörődött a megváltoztathatatlanba.
A végén még rá is számoltak Szellőre, 10:2-vel fejeződött be a meccs, egyszersmind bokszolóink pekingi szereplése. A gyatra mérleg: hat meccsen egyetlen győzelem, s egy ötödik hely – mert akik a negyeddöntőben kapnak ki, azok valamennyien ötödikek lesznek.
„Pocsékul bokszoltam, semmi sem sikerült. Sajnos görcsös voltam. Be kell ismernem: összenyomott a tét. A számolás annyiban jogos volt, hogy tisztán eltalált az egyenessel Jeffries, de semmi bajom sem esett. Persze ez már nem oszt, nem szoroz” – kesergett
Szellő, akinek véleményét idősb Balzsay Károly szövetségi kapitány erősítette meg.
„Szóról szóra igaz, amit Imi mond, nem tudta elviselni a tétet. Megjegyzem, ezzel nincs egyedül. Sajnos roppant kevés nemzetközi megméretés jut bokszolóinknak, nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy stresszhelyzetben bizonyítsanak. Korábban elégedetten dörzsöltük a tenyerünket, ha brit ökölvívót kaptunk a sorsoláson, most meg annyi pénzt fektettek a sportágba a hazai olimpiára készülő szigetországiak, hogy lassan elmennek mellettünk” – mondta a kapitány, majd kitért az általános értékelésre. „Hat meccs, egy győzelem – ez legfeljebb közepes osztályzatot érdemel, még akkor is, ha tudjuk, nem volt szerencsénk, s a pontozói felfogás is közvetlenül az olimpia előtt változott meg – még én sem tudom pontosan, milyen irányban. Bedák Pálnak le kellett volna győznie kazah ellenfelét, amiként Káté Gyulának is az írt, akit másfél hónapja simán megvert. Ez bizony taktikai vereség volt. Varga Miklóst ritkán láttam ilyen jól bunyózni, túlzott a vereség mértéke, Kalucza Norbertnek pedig még erősödnie kell. Sokan az 54 kilóban szeretnék látni őt, holott még az ötvenegyben is sokkal izmosabb bokszolók vannak nála… A válogatottból csak Bedák megy el profinak, a többiek maradnak, ettől függetlenül némiképp felfrissített csapattal utazunk majd a novemberi, liverpooli Európa-bajnokságra. Ami engem illet, már az olimpia előtt megegyeztem Csötönyi Sándor elnök úrral, hogy folytatom a munkát.”
