Bryant „halálra van rémülve” az elődöntőben következő címvédőtől

Goorjian Kaliforniában született ötvenöt éve, örmény szülők gyermekeként, de már három évtizede Ausztráliában él, eleinte játékos volt, most meg időtlen idők óta a válogatott szakvezetője.

A harmadik elődöntőre remekül felkészítette csapatát, amely 21–21-nél érte utol a jók kezdő amerikaiakat, s az első negyedet csupán egypontos hátránnyal (25–24) zárta. Már ekkor remekelt Patrick Mills, az alig húsz éves hátvéd, aki végül húsz pontig jutott, és olyan látványos kosarakat szerzett Kobe Bryant és LeBron James szorításában, hogy a nézők nem akartak hinni a szemüknek.

Nagyszünet után főleg Kobe káprázatos játékával – 25 pont, négy tripla – elhúzott a Team USA, de még akkor is derekasan ellenálltak a „Boomerek”, amikor már nem volt sanszuk a győzelemre.

A sajtóértekezleten először az anyai ágon ausztráliai őslakos Mills kapott szót.

„Elhatároztam, hogy bátran fogok játszani, és úgy is tettem. Kivételes élmény az amerikai válogatott ellen kosarazni, minden másodpercét élveztem annak a csaknem huszonkilenc percnek, amennyit a pályán tölthette. Mindig emlékezni fogok erre az összecsapásra, amelyen a világ legjobb kosarasai ellen szerepelhettem.” – mondta.
Goorjian edző is dicsérte irányítóját.

„Patrick élete játékát nyújtotta, de azt hiszem, a csapatunk is kitett magáért. Tudtam, hogy csak akkor van esélyünk a győzelemre – ha egyáltalán volt… -, ha negyven percen keresztül azt a sokmozgásos, üresbe futásokon alapuló támadójátékunkat játsszuk, amely egy negyeden át működött is. Ám a nagyszünet után az amerikaiak módosítottak a védekezésükön, s erre már nem volt ellenszere fiatal csapatomnak. Tele vagyunk 19-20 éves srácokkal, úgy érzem, fényes jövő előtt áll a csapatom.”

Kobe Bryant végig fülhallgatójával volt elfoglalva, amely nem illett a fejére, végül le is vette azt a Los Angeles Lakers csapatkapitánya, az elmúlt NBA-idény legértékesebb játékosa.

„Remélem, kínai nyelvű kérdéseket nem kapok…” – viccelődött a sztár, majd így folytatta: „Nagyon kellett figyelnünk, igyekeznünk az első perctől fogva, mert az ausztrálok remekül támadtak. A félidőbeli kiigazítás azonban jól sikerült, ezést tudtunk végül fölényesen győzni.”

Kobe kapott egy kérdést arra vonatkozóan, hogy az olimpiai bajnok argentinoknak örülnének-e jobban az elődöntőben, vagy a görögöknek, akik a 2006-os vb-n legyőzték őket.

„Halálra vagyok rémülve mindkét csapattól…” – viccelődött. „De komolyra fordítva: az argentinok és a görögök ellen is van törleszteni valónk, amúgy meg mindegy, hogy ki következik, mert olimpiai bajnokok akarunk lenni.”

Mike Krzyzewski előbb egy ilyen kérdést kapott: „Miben múlta felül a Dream Team az ausztrálokat?”

„Nem vagyunk a Dream Team, az egy másik csapat volt” – korrigálta a kérdezőt a Duke Egyetem edzője. „Egyébként abban, hogy tizenkét egyforma nagyszerű játékosom van, és felőröltük az ellenfelet. Rendszerint a második félidőben húzunk el, s most is így történt. Kobe káprázatosan játszott, de LeBron James is, aki a csapat egyik vezéregyéniségévé nőtte ki magát. Ez egy kétéves folyamat, amely akkor kezdődött, amikor két éve kikaptunk a görögöktől a világbajnokság elődöntőjében. Láttam, az a vereség nagyon megviselte LeBront, azóta látom rajta, hogy csak a visszavágás élteti.”