„Na, megkezdődött” – mondja idősebb Cseh László pénteken hajnali négy óra ötvenöt perc körül, a férfi 200 méteres vegyes úszás döntője után. Az újabb olimpiai ezüstérem és Európa-csúcs után. Az újabb fantasztikusan nagy siker után! A balatonalmádi családi nyaralóban ugyanis az összes fellelhető telefon csörög. Egyszerre, percnyi szünet nélkül.
„Köszönöm, köszönjük, igen, büszkék vagyunk Lacira, Phelpsszel nem kelhetett versenyre, bár megpróbálta” – válaszolja a boldog apa a gratulálóknak, aztán amikor a Magyar Rádió jóvoltából meghallja fia hangját, elkomorodik.
Mindannyian feszülten figyelünk: vajon mi történhetett?
Ezüstérmet nyert (igen, nyert!) a fia, Európa-rekordot úszott, megverte a másik amerikai klasszist, Ryan Lochte-t – mi lehet a szomorúság oka?
Cseh László néhány szót vált Cseh Lászlóval, bár pontosabb képet festünk ezekről a feszült pillanatokról, ha azt írjuk: az édesapa hallgatja a fiát. Aztán maga elé mered.
„Mit mondott? Mi a baj?” – kérdezgetjük őt.
Cseh László felnéz, és lassan, nagyon lassan csak annyit mond: „Szomorú a hangja, nem elégedett...”
Az idősebbik Cseh küzd a könnyeivel, ezúttal azonban nem a győzelem (mert ez is győzelem a javából!) miatt törölgeti szemeit, sokkal inkább a tehetetlenség miatt. Ha most a fia mellett lehetne... Egy jó időben „elhelyezett”, öleléssel megspékelt „Te gyerek, ne hülyéskedj!” mondattal talán mosolyt csalhatna az elcsigázott arcra.
Drámai pillanatok, nehezebbek, mint a 200 vegyes utolsó csapásai voltak. Pedig Lochte nagyon jött Lacira, ő pedig fáradt, láthatóan nehezére esett az utolsó pár méter. De megcsinálta! És nem elégedett?
A szülők nagyon is azok – ezen a hajnalon már Laci anyukája is itt van Balatonalmádiban –, bár Laci szomorú hangját rémisztőnek tűnő hír követi: a háromszoros olimpiai ezüstérmes rosszul lett az eredményhirdetés során.
Újabb telefon, ezúttal a bajnoktól (hiszen az!), és kiderül: már minden rendben van. Az apa is megnyugszik kissé, bár rendületlenül kérdezgeti: „Biztos, hogy jól vagy, kisfiam?”
És a „kisfiú” fáradtan, elcsigázottan megnyugtatja szüleit: csak az időeredményével nem elégedett. Ennél jobbat szeretett volna úszni... És igen, már jól van, csak a döntő után egy pillanatra sem ülhetett le, mindenki (nem csak magyarok) őt kérdezgette, őt faggatta.
A kisfiú nagyon nagy úszó – Pekingben pedig igazi klasszissá érett.
„Lacika hihetetlenül sokat dolgozott ezért a három éremért, gyakorlatilag 18 év munkája van benne ebben a sikerben. A folytatásról, a hogyan továbbról ő dönt, természetesen mi továbbra is mindenben támogatjuk a fiunkat – összegzi az elmúlt órát, hetet, hónapokat, éveket idősebb Cseh László. – Három ezüstéremmel a nyakában jöhet haza Laci, ez több, mint amiről álmodhattunk...”
Aztán szavak helyett előveszi telefonját, és egy gratuláló SMS-t idéz: „Ezek az ezüstérmek számunkra (fehér)aranyak.”
Milyen igaz!
Cseh László igazi bajnokként tér haza Pekingből.
Interjúnk a nap sztárjával a 28. oldalon
