Egy nagyágyú babakocsival...
Vagyis begördült a Vereckei család a repülőtérre. A szombati utazók közül a kétszeres olimpiai bajnok kajakos volt a legfrissebb, s amíg lapátját és csomagjait rendezgette a váróban, felesége, Dia a két gyereket, Ákoskát és Lillát terelgette az egyre népesebb olimpiai csapat körül. S hogy miként teltek az elutazás előtti órák?
„Tücsök Dénessel” – magyarázta a két és fél éves Ákos, akinek édesapja a délelőtt folyamán több mesét is elolvasott búcsúzásként.
Hogy Vereckei Ákosnak is lesznek-e meseszerű pillanatai Pekingben?
„Hát ezt képtelen vagyok megtippelni, ez már nem a kajak-kenu hőskora” – magyarázta a K–1 500
méter háromszoros világbajnoka, aki szerint 2003 óta hihetetlen változáson megy át a sportág, szinte századok döntenek a helyezésekről. S miközben ezt ecseteli, a fotocellás ajtóban feltűnik egy mosolygós kenus, Vajda Attila, aki Peking egyik magyar hőse lehet.
„Végre eljött ez a pillanat is – dobja le a csomagját a szegedi versenyző, akinek frissen borotvált HUN felirat virít a hajában. – Bár az is csoda, hogy most megérkeztem, az éjszaka feltörték az autómat, így reggel két órán át a rendőrségen ültem…”
Az egyre nagyobb kajak-kenus delegáció közepén megbújva Kozmann György saját és párja, Kiss Tamás lapátjait rendezgette. Kolonics György halála óta nehéz időszakot élnek meg mindketten, ám a világbajnok kenus úgy érzi, Tamással minden tőlük telhetőt megtettek, hogy sikeres legyen a felkészülésük. „A fájdalom ellen a munkába temetkeztünk, és Tamás szerencsére nagyon rugalmas volt az edzések során” – árulta el Kozmann, aki nem elvárásoknak, hanem saját érzéseinek akar megfelelni Pekingben.
A birkózók és az atléták egy kupacban állva várták a jelet az indulásra. A szabadfogásúakat az olimpiáról lemaradó kétszeres Európa-bajnok Ritter Árpád is búcsúztatta. A felkészülési időszakban edzőpartnerként tevékenykedő versenyzőnek mindenkihez volt egy-egy jó szava. A súlylökő Kürthy Lajos és a kalapácsvető Pars Krisztián a 74 kilós Hatos Gáborral diskurált, miközben a szakvezetők a televíziós társaságoknak ecsetelték az elvárásokat. Újabb szófoszlányok formáról, érmekről, vágyakról, izgalmakról és a szerencséről. Majd nagy ölelések.
Ismét útra kelt egy magyar csapat…
