Nem dőlt el a riválisok csatája (folytatás)
Ismerik egymás minden gondo latát, hasonló nézeteket vallanak a labdarúgásról, ráadásul az MTK futballistáinak zöme az ő munkájuknak köszönhetően lett élvonalbeli játékos: Garami József és Pölöskei Gábor már 2001 decemberében együtt dolgozott (akkor a Ferencváros szakmai irányítása volt a duó feladata), 2004 júliusától pedig a kék-fehér együttesnél edzősködtek közösen. A előző szezonban megszerzett bajnoki cím után azonban Pölöskei Gábor elfogadta a Bp. Honvéd invitálását, és átvette a kispesti csapatot.
Az új idény második fordulójában egymás ellen kellett felkészíteni játékosait a két szakembernek. Kétségtelen, a vendégtréner volt könnyebb helyzetben, amikor az ellenfél futballját akarta megismertetni csapatával, csakhogy az MTK játéka éppen azért kiismerhetetlen, mert az egyénileg képzett, virtuóz labdarúgók mozdulatai kiszámíthatatlanok.
Ez látszott a vasárnap esti meccsen is: a hazaiak a tőlük megszokott, türelmes, lapos passzokra épülő játékukkal rukkoltak ki, miközben az egyedüliként a csatársorba rendelt Hrepka Ádám egy-egy lefordulására, Bori Gábor ravasz cseleire vagy Pál András előretöréseire nem találtak receptet a piros-feketék. A kék-fehérek egyértelmű mezőnyfölényben futballoztak, csakhogy a Honvéd első igazi kontratámadásából vezetést szerzett. A bekapott gól nem törte össze a vendéglátót, sőt Pátkai Máté elhibázott büntetője után sem esett szét az MTK, hanem szemfüles találattal egyenlített. A második félidőben itt is, ott is változtattak az edzők: az MTKnál Melczer Vilmos a középpályássor megerősítése végett lépett pályára, a kispesti Tóth Iván pedig az Achilles-sérülést szenvedő Rabóczki Balázs helyett állt a kapuba. A hazaiak nem elégedtek meg ennyivel (sem a cseréket, sem az eredményt illetően), és Urbán Gáborral a „fedélzeten” próbálták gólra váltani a második félidőre egyre inkább csökkenő mezőnyfölényüket.
