
Fotó: Action Images (archív), NS-archív
Sapics és Kiss Gergely – mindketten a világ legjobbjai közé tartoznak

Fotó: Action Images (archív), NS-archív
Sapics és Kiss Gergely – mindketten a világ legjobbjai közé tartoznak
A VÁLOGATOTTAK, AMELYEK MÉG BELESZÓLHATNAK
Az athéni vesztes ország másik fele, Montenegró nagyot robbantott az idén. Az olimpia megkezdése előtt nem sokkal megrendezett, sokak által teljesen feleslegesnek tartott Európa-bajnokságról aranyéremmel hazatérő csapat a döntőben éppen a szerbeket verte meg. Kell ennél jobb ajánlólevél? Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy Málagában a játékvezetők kissé „megtámogatták” a csapatot, ehhez hasonló hátszélre pedig aligha számíthat Pekingben a kontinensbajnok. Horvátország a regnáló világbajnok. Délnyugati szomszédunk válogatottját, amely a melbourne-i döntőben pont a mieinket verte meg 9–8-ra, az Eb-n kétszer is legyőztük, ám a legendás edző, Ratko Rudic mindig képes valamit előhúzni a cilinderből. A háromszoros olimpiai bajnok tréner a partról, míg a világ legjobb játékosának megválasztott Miho Boskovic a medencében segítheti történelme első olimpiai aranyához a horvát válogatottat.
Szerbia. A vízilabda ütőerén ujjukat csak minimálisan is rajta tartó magyar érzelmű szurkolók gyomra görcsbe rándul az előbbi szó hallatán. A magyar férfiválogatott ugyanis négy éve nyeretlen a volt jugoszláv tagállam ellen. Kemény Dénes együttese az elmúlt hét Szerbia elleni tétmérkőzésén hétszer kikapott – pedig ekkora különbség biztosan nincs a két válogatott között.
A kérdés csak az: vajon elhiszik-e még egyáltalán Kásás Tamásék, hogy le tudják győzni a málagai Európa-bajnokság ezüstérmesét? (Többek közt a spanyolországi viadalon is kikaptunk a szerbektől az elődöntőben). A válasz remélhetőleg az „igen”.
Tanárok előszeretettel használják a mondást, amely szerint a statisztika olyan, mint a bikini: mindent megmutat, csak éppen a lényeget takarja el. Ha optimistán akarjuk megközelíteni a történteket, azt mondhatjuk, olimpián még nem kaptunk ki a szerbektől. Most nyáron pedig ugyebár olimpia lesz…
Persze nem szabad bagatellizálni a számunkra kedvezőtlen magyar–szerb mérleget. Mert bár a szövetségi kapitány ragaszkodik ahhoz, hogy nincs „szerbfóbia”, azért válogatottunk tagjai csak nem könnyű szívvel ugranak be a vízbe a 007-es csapat ellen (az első két számjegy a mieink, míg a harmadik a szerbek győzelmi számát jelenti az Athén óta eltelt időszakban).
Szóval, nem egészen négy éve, 2004. augusztus 29-én egy szenzációs mérkőzésen nyertünk 8–7-re az athéni döntőben úgy, hogy az utolsó negyedben három gólt dobtunk, és egyetlenegyet sem kaptunk az akkori nevén még Szerbia-Montenegrótól. A győzelem egyben címvédést is jelentett, azaz Pekingben a triplázás a célja Kemény Dénes válogatottjának.
A négy évvel ezelőtti magyar csapatból kilenc pólós (Benedek Tibor, Biros Péter, Gergely István, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Szécsi Zoltán és Varga Tamás) most is tagja a keretnek. Rajtuk és az új fiúkon a sor, hogy felvegyék a harcot, s bizonyítsák: valóban nincs szerbfóbiájuk a magyaroknak, inkább a szerbeknek van magyar-fóbiájuk, mert bár mindenhol képesek legyőzni Kemény Dénes együttesét, az olimpia azért mégiscsak más…
MAGYAR SPORTÁG
Magyarország messze a legeredményesebb nemzet az olimpiákon férfi vízilabdában. A magyar csapat a 23 újkori ötkarikás játékok közül nyolcat megnyert, emellett egyaránt három-három bronz- és ezüstérmet szerzett.
A MAGYAR–SZERB PÁRHARC UTÓBBI NÉGY ÉVE
2008. július 11., Málaga, Európa–bajnokság, elődöntő: |
Magyarország–Szerbia 7–8 (0–0, 1–3, 3–1, 3–3, 0–1, 0–0) – hosszabbítás után |
|
2007. augusztus 12., Berlin, Világliga, szuperdöntő, döntő: |
Szerbia–Magyarország 9–6 (2–2, 4–1, 2–1, 1–2) |
2006. szeptember 10., Belgrád, Európa–bajnokság, döntő: |
Szerbia–Magyarország 9–8 (2–4, 4–1, 2–3, 1–0) |
2006. június 18., Budapest, Hajós Alfréd Sportuszoda, Világkupa, döntő: |
Magyarország–Szerbia-Montenegró 9–10 (1–3, 2–2, 2–1, 3–2, 1–1, 0–1) – hosszabbítás után |
2005. augusztus 14., Belgrád, Világliga, döntő: |
Szerbia-Montenegró–Magyarország 16–6 (4–2, 6–0, 3–2, 3–2) |
2005. augusztus 13., Belgrád, Világliga, hatos döntő, 3. forduló: |
Szerbia-Montenegró–Magyarország 8–7 (3–3, 3–1, 1–2, 1–1) |
2005. július 30., Montreal, világbajnokság, döntő: |
Szerbia-Montenegró–Magyarország 8–7 (1–1, 2–2, 2–2, 3–2) |