Következik az elődöntő: messzire jutott a csapat, mit gondol, meddig juthat még el?Következik az elődöntő: messzire jutott a csapat, mit gondol, meddig juthat még el?
Nem akarok előre tekinteni, a szerdai meccsre figyelünk – mondta Sisa Tibor szövetségi edző. – Ha pedig versenyben maradunk, majd csütörtök reggel koncentrálunk a döntőre – addig minek? Mondtam a srácoknak, földrajzosként elhihetik nekem, minél magasabbra jutsz, annál kevesebb az oxigén, annál jobban meg kell fontolni minden egyes lépést, mozdulatot, mert itt az energia gyorsabban elillan már… De képesnek érzem a csapatot, hogy ezen a szinten is megfeleljen.
A világ futballjának öt leginkább meghatározó nemzete közül az egyik az olasz, szóval aligha lesz könnyű dolga csapatának.
Az aktuális világbajnok utánpótláscsapata vár ránk, és ennek igazi rangja van! Nyilvánvalóan nem úgy készülünk, hogy csak az a kérdés, négy, hat vagy nyolc gólt rúgunk. Rettentő kemény kilencven perc vagy még több vár ránk, hatalmas küzdelemre számítok.
Mennyire ismeri az ellenfelet?
Megnéztem mindhárom itteni mérkőzését. Ráadásul a korábbi ötvenszeres válogatott Bognár György is figyelte őket, és egyik este az éjszakába nyúlóan együtt elemeztük, mik az erősségeik, milyen szögletvagy szabadrúgás-variációkat látott. Sokat segített nekem.
Mire számít?
A nyakizmokat alaposan be kell melegíteni, és nemcsak nekünk, a nézőknek is!
Tessék?
Az olaszok stílusa röviden összefoglalva: a pálya bármely pontján labdát szereznek, legyen az az ötösükön belül, a szögletzászlónál vagy a kezdőkörben, azonnal – a középpályát kihagyva – fellövik a csatárok felé, akik próbálják fejjel megjátszani a mögöttük érkezőket, és a lepattanókból, lecsorgókból igyekeznek zavart kelteni. A mezőnyben nem keresik az összjátékot, állandó légi csatára számítunk, a nagy bedobások és beívelések mérkőzése jön! A legkevésbé sem olaszos szisztéma ez, magam is azt vártam, hogy a rájuk jellemző latinos, passzolós futballt erőltetik. Ugyanakkor nagyon képzett, kitűnő erőnlétű játékosok alkotta gárdáról van szó. Ez van, erre készülünk, és nekünk jól fejelő bekkjeink vannak, de azt mondogatom: amíg a labda a levegőben van, az senki labdája, fontos, hogy helyezkedünk, amíg le nem esik, a labda „felszedésében” kell jeleskednünk, aztán megpróbáljuk a földön tartani. Tudja, a kontinensviadal azért is szép szakmai feladat, mert minden meccs más és más harcmodort követel, mert igazodni kell a riválishoz is. A bolgárok ellen verekedtünk, a spanyolokat letámadtuk, hogy ne passzolgassanak, a német megint más jellegű találkozó volt, azt hiszem, a szerdai, a bolgárok elleni meccsre emlékeztet majd leginkább, csak lényegesen erősebb csapat ellen kell helytállnunk. De idéztem az Edda-slágert a fiúknak: van hitünk a magas falak előtt!
Talán el is énekelte az Álmodtam egy világot magamnak című dalt nekik?
Szeretek dalolgatni, de tudom, hogy rossz hangom van, ha rázendítenék, szétszaladnának, szóval ezt a feladatot meghagyom Pataky Attilának…
