A kötelező és a ráadás után már jöhet a csoda

A számok nem hazudnak: 52 európai ország indult el a 19 évesek Európa-bajnoksága selejtezőin (az 53., Csehország rendezőként egyből a nyolc között várhatta a tornát). Az 52-ből három: a magyar, a német és az olasz saját teljesítményének köszönhetően a kontinens legjobb négy együttese közé került. Az angol, a spanyol csapat eljutott ide, az Eb nyolcas fináléjába, ám tovább már nem lépett, de gondoljunk bele: nemhogy a legjobb négy, a nyolc közé sem jutott Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Oroszország, Portugália (őket éppen a Sisa-csapat búcsúztatta), Románia, Skócia, Svédország, Szerbia, Törökország – és e sor még hosszan sorolható.

Őszintén: a felsoroltak közül melyik ellen lenne abszolút győzelmi esélyünk a felnőttek mezőnyében?

Persze az U19-es válogatott elődöntője nem jelenti azt, hogy a magyar csapat hamarosan állandó vendége lesz a világbajnokságoknak és Eb-knek, de a remény legalábbis megvan erre. Más kérdés, hogy az utóbbi évek eredményeivel az elődök a hatodik kalapba sodorták a magyar futballt, vagyis a mai gyerekeknek igen mélyről kellene felemelniük a honi labdarúgást…

S ami érdekes: ez a csapat, amely az elődöntőre készül, még itt, az Európa-bajnokság csoportmérkőzésein sem nyújtott olyan teljesítményt, amilyenre a szakemberek szerint képes lenne! Nem titok, a televízió előtt ülők közül nem kevesen fanyalogtak, hogy a játék nem az igazi, és egyik mérkőzésen sem sikerült igazán az aktuális rivális fölé kerekedni…

Mondhatnánk erre: kit érdekel?

Hiszen a mai, modern futballban csak és kizárólag az eredmény számít, az dönt el mindent, karriert, pénzt, sorsot – miért húzzuk mégis a szánkat? Talán mert az utánpótlásnál nem az a cél, ki hol végez: inkább az, lesz-e egy-két olyan játékos, akiből nemzetközi klasszis válik, és