Verhetetlenek az apák!

A magyar labdarúgás történetében nagyon sok fiú követte apját a futballpályán, és – hogy máris lelőjük a poént – az esetek jelentős részében a szülő szinte minden mutatóban lekörözi a gyereket.

Ahhoz kétség sem férhet, hogy például idősebb Albert Flórián sokkal többet ért el a labdarúgásban, mint fia. A Császár 1952-ben lett az akkor éppen Bp. Kinizsi néven szereplő Ferencváros tagja. A legendás csapattal – amelyet 22 évig szolgált, és a mai napig ő a Fradi-család legnagyobb alakja – négyszer volt bajnok, egyszer Magyar Népköztársasági Kupagyőztes és háromszor gólkirály. Ezenkívül nyert Vásárvárosok Kupáját (VVK), és egyszer döntőbe jutott ebben a sorozatban. A válogatottal olimpiai és Európa-bajnoki bronzérmet szerzett, és 1967-ben megkapta az Aranylabdát. A magyar együttesben 75 meccsen 31 gólt szerzett. Fia, ifjabb Albert Flórián ugyancsak a Ferencvárosban futballozott, ám jelentősebb nemzetközi siker nem fűződik a nevéhez. Igaz, tagja volt annak a zöld-fehér csapatnak, amely 1995-ben eddig egyetlen magyar együttesként bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. A válogatottban hatszor szerepelt, gólt nem szerzett.

Albert Flórián kortársa, Mészöly Kálmán, és fia, Mészöly Géza, a Szőke Szikla, illetve a Kavics pályafutása között nincs akkora különbség, mint becenevükben. Mészöly Kálmán négyszer volt aranyérmes a Vasassal játékosként, és tagja volt a KözépEurópa-kupa-győztes gárdának is. A válogatottal Európa-bajnoki bronzérmet nyert. A válogatottban 61 találkozón hat gólt szerzett. Ráadásul edzőként is eredményes karriert tudhat maga mögött: háromszor volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya, de dolgozott ezen a poszton Törökországban is. Klubedzőként többször irányította a Vasast is. Szakvezetőként a kapitányi siker a jelentősebb: 1982-ben a 14. helyen végzett a válogatottal a spanyolországi világbajnokságon. Fia labdarúgóként pályafutása jelentős részében természetesen a Vasast szolgálta, de légióskodott Franciaországban, Dél-Koreában, Izraelben és Cipruson is. A válogatottban 18 alkalommal szerepelt, nem szerzett gólt. Elképzelhető, hogy Mészöly Géza edzőként túlszárnyalja édesapját. Az Újpesttel korábban kétszer is a második helyen végzett a bajnokságban, és megtörténhet, hogy idővel szövetségi kapitány lesz.

Azonban nem Mészöly Géza lenne az első olyan szövetségi kapitány, akinek édesapja is dolgozott ebben a beosztásban. Bozsik József és fia, Péter az első ilyen pár. Az Aranycsapat egykori kiváló játékosa 1974-ben egy találkozón ült a válogatott kispadján (1–0-ra kikaptunk Ausztriától). A futballistaként világbajnoki ezüstig, olimpiai bajnoki aranyig jutó klasszis labdarúgó-pályafutása összemérhetetlen fiáéval, aki leginkább az NB III-ban szereplő Pénzügyőr labdarúgójaként maradt meg a drukkerek emlékezetében. Edzőként azonban mindenképpen sikeresebb: magyar bajnoki címet nyert a Zalaegerszeggel 2002-ben, és a válogatottnál is tovább dolgozott, ez idáig hét meccsen át élvezte a bizalmat, igaz, az ő nevéhez fűződik a válogatott egyik legnagyobb kudarca, a Máltától elszenvedett 2–1-es vereség.

Edzőként valószínűleg sosem közelíti meg édesapját Várhidi Péter. Várhidi Pál az Újpesttel hét év alatt négy bajnoki címet nyert, és a Bajnokcsapatok Európa-kupájának elődöntőjébe vezette az együttest (az akkor világklasszisokat foglalkoztató Bayern München ellen azonban nem volt sok esélye a csapatnak). Labdarúgóként is a lila-fehéreket szolgálta, 264 mérkőzésen szerepelt, és 32 gólt szerzett, érdekesség, hogy 31 büntetőből. A válogatottban tíz meccset játszott, de szövetségi kapitány nem volt. Ellenben fia, Péter igen. A játékosként nem túl fényes karriert befutó – az Újpestben mindössze négy első osztályú bajnoki meccsen pályára lépő – utód 2006 és 2008 között 16 mérkőzésen ült a válogatott kispadján. Az ő csapata győzte le 2006 nyarának végén 3–1-re a világbajnok olasz válogatottat is.

A nemzeti csapatban szerephez jutó apákhoz és fiúkhoz visszatérve: hat apa fia szerepelt címeres mezben a csapat történetében. Albertéken és Mészölyéken kívül Gelei József és Gelei Károly, idősebb és ifjabb Somogyi József, Tóth György és Tóth Zoltán, valamint Zombori Sándor és Zombori Zalán.

A sor azonban még biztosan nem ért véget. Jelenleg az FC Fehérvár vezetőedzője Disztl László, és fia, Dávid a klub játékosa. Bár nehéz lesz túlszárnyalni a Disztl testvérek, László és Péter nevével fémjelzett Videoton sikereit (például az 1985-ös UEFA-kupadöntőt), de a futballban minden megeshet.

Az is, hogy – amint arról a Ráadásban másutt olvashatnak – Kiprich József fia, a 18 éves Dániel legalábbis megközelíti apja karrierjét. Az 1986-os válogatott oszlopos tagja később a holland Feyenoord profija lett, és az együttes legnépszerűbb légiósa volt. Fiát a holland RKC Waalwijk hívta tesztelésre. Vagyis az esély adva van, hátha akad fiú, aki lekörözi az apját…