Ronaldinho Milánóban
Szerdán már a milánói Malpensa repülőtéren Milan-szurkolók integettek az Adriano Galliani klubelnök társaságában olasz földre lépő Ronaldinhónak, de ez semmi sem volt a milanellói edzőközpontnál tapasztalt lelkesültséghez képest. Négyezren gyűltek össze a Milan főhadiszállásának kapuja előtt, hogy legalább egy pillantást vethessenek az új szerzeményre, akitől kimondvakimondatlanul bajnoki címet és a nyolcadik BL-(BEK-) győzelmet várják – utóbbit persze majd csak akkor, ha a piros-feketék újra meghívást kapnak az európai futball legfényesebb báltermébe. Legutóbb ez nem történt meg, a Milan csupán ötödik lett – ezért volt szükség a látványos, Ronaldinho előtt Gianluca Zambrottát, Mathieu Flaminit és a saját nevelésű, legutóbb a Genoában futballozó Marco Borriellót sikerrel behálózó nyári erősítési hadműveletre.
A Ronaldinho-mánia természetesen nemcsak a szurkolókat kerítette hatalmába – maga Carlo Ancelotti is a pozitív lelki energiák szerepéről beszélt, miután keblére ölelte a hároméves szerződés aláírására készülő brazil csillagot. „Ronaldinho jelenléte teljes környezetét lelkesíti, így a csapattársakat is, ami kulcsfontosságú a jó idényrajt szempontjából – mondta a milánói vezetőedző. – Néhány esztendeje még őt tekintették a világ legjobb futballistájának. Nekünk most olyan környezetet kell teremtenünk számára, hogy megtalálja régi önmagát.”
A fogadtatás, valamint az elnöki ígéret, hogy elengedik őt a pekingi olimpiára (Barcelonában ezt nem tették volna meg), megfelelő alapot teremt a neki általában amúgy sem nehéz beilleszkedéshez. Besegítenek a honfitársak, Dida, Emerson, Kaká és Alexandre Pato is, akik közül utóbbi kettővel Ronaldinho brazilos karnevállá varázsolhatja a Milan támadójátékát. Persze csak akkor, ha az utolsó barcelonai év rossz tapasztalatait – amelyekről Milánóba érkezvén nem kívánt beszélni – sikerül megemésztenie, a búslakodás és a sérülésből lábadozás közben rátapadt kilóktól pedig sikerül megszabadulnia.
„Bocsássanak meg nekem, hogy ennyi ideig várattam önöket, de az átigazolásom nem azért húzódott ilyen sokáig, mert kétségeim voltak a csapatot illetően. Mindvégig vágytam a Milan mezére, és ígérem, nemcsak a lábammal, hanem a szívemmel is szolgálom a klubot” –
üzente a drukkerhadnak első milánói napján a régi mosolyát is megvillantó játékos, akit nem egy korábbi csodálója leírt már, 28 évesen. Most nagyszerű lehetőséget kapott arra, hogy megcáfolja őket.
