Csak így tovább! (folytatás)

harmadik hely követte, azaz Csernoviczki zsinórban nyolc versenyen szerzett érmet.

„Most már azt szeretném, hogy ne szakadjon meg a sorozat – utalt az áhított olimpiai éremre. – Ha Peking után lenne vége, az már nem lenne olyan nagy baj. A folyamatos jó teljesítményhez mentálisan is fel kell készülni. Mindig úgy gondolkodom, hogy nem akarok egymecscses lenni, de például Braunschweigben már azt éreztem, hogy érmet szeretnék nyerni. Tudtam, hogy ezen a versenyen nem számít az eredmény, mégis dobogóra akartam állni. A súlycsoportban fizikailag a legerősebbek közé tartozom, de emellett gondolkodásban is a topon kell lenni. Fejlődni mindig lehet: taktikailag, fizikailag és a koncentráció terén egyaránt.”

Nem lehet egyszerű még erősebbé válni, hiszen csak sok edzéssel erősödhet az ember, ám eközben nagy valószínűséggel a súlya is gyarapodik – márpedig a 48 kilós felső határt be kell tartani. Ezért Csernoviczki Csaba szerint rá kell találni azokra a gyakorlatokra, amelyek úgy fejlesztik az erőt, hogy közben nem növekszik a versenyző súlya. Évitől megtudtuk, felvetődött már benne a későbbi súlycsoportváltás lehetősége, de az 52 kilóban versenyzők 56 körül mozognak a mindennapokban, míg ő akkor volt 52, amikor nagyon elengedte magát – így valószínűleg marad a legkisebbek között.

Most azonban nem törődik ezzel – már minden gondolata a játékok körül forog. „A kvalifikációs időszak alatt kevesebbet gondoltam az olimpiára. Mióta elkezdődött a közvetlen pekingi felkészülés, mindennap eszembe jut, de próbálok mással is foglalkozni” – mondja Csernoviczki.

Például az ellenfelekkel, akik közül csak a kínai, japán, román, francia négyest nem sikerült még legyőznie, azonban az ő fölényük sem olyan egyértelmű.

„A japán Tani Tamura Riokót nagyon rejtegetik, vele nem is találkoztam a táborokban – kezdi az ellenféllajstromot. – A kínaiak sem utaznak túl sokat, viszont amikor együtt táboroztunk, nem engedték, hogy küzdjek a versenyzőjükkel. Mindkettőjükről van videónk, tehát tudjuk őket elemezni. Frédérique Jossinet-vel az Európa-bajnokság óta nem mecscseltem, a táborokban többször is felkértem, ám ő rendre nemet mondott, és Alina Dumitruval sem dzsúdóztam.”

Ez azért jó jel. A gyengébbek tisztelik, minden küzdelem során bizonyítani akarnak ellene, míg a (most még) jobbak is tudják, kemény ellenféllel állnak szemben, aki veszélyes lehet rájuk.

„Életem első olimpiáján a pontszerzéssel már elégedett lennék – tekint előre Pekingre. – Sok függ attól, milyen lábbal kelek fel, de a sorsolás is meghatározó lesz, mert például a riói világbajnokságon szinte minden esélyes egy ágra került. Akkor Hadfi Dániel bronzérme megadta az alaphangot, most viszont én leszek az első tatamira lépő. Ha minden jól alakul, az éremszerzés sikerülhet, és adott esetben a bronznak jobban örülnék, mint az ezüstnek, mert akkor nem vereséggel, elveszített döntővel búcsúzom a versenytől. A tavalyi három második helyemmel kapcsolatban most is azt gondolom, hogy a vereség miatt nem tudok nekik annyira örülni, mint egy győztes harmadik helynek.”