Akinél sosem a futballista a hibás

A felkészülés alatt heti há rom alkalommal Simon Balla István segíti Gellei Imre munkáját, a szakembert aligha kell bemutatni az atlétika szerelmeseinek. Aktív futóként tíz éven keresztül volt válogatott, kilenc magyar bajnoki címet szerzett, és a 400 méter gáton elért 49.62-es időeredménye amellett, hogy országos csúcsot ért, a tizedik legjobb eredménynek számított Európában.

Egy korábbi válogatott futó miként kerül kapcsolatba a labdarúgással?

Az olasz futballt jól ismerő barátom mondta annak idején, hogy az ottani klubok előszeretettel foglalkoztatnak volt atlétákat erőnléti edzőnek, miért nem próbálkozom ezzel én is idehaza – felelte Simon Balla István. – Nyilasi Tibor mellett kezdtem el 1993ban futballcsapatnál dolgozni, és többek között a Bajnokok Ligája-szereplés idején, valamint az UEFA csoportkörében is segítettem a Fradit.

Mennyire vevők a játékosok a megszokottól eltérő edzésmódszerekre?

Teljes mértékben. A futball felgyorsult, nem elég játszani, rengeteg gyors kis mozgásra van szükség. A magyar labdarúgásból nem az állóképesség hiányzik, hanem az erő, a gyorsaság, a párharcok megnyerése. Én sosem a futballistát hibáztatom, ő mindent megtesz, amit kérünk tőle. Az edzőn, az edzések minőségén múlik, milyen eredményt érünk el.

Sohasem érzi azt, hogy a játékos számára kötelező nyűg az efféle tréning?

A humor az edzések velejárója, egy-egy megjegyzés mindig elhangzik. A futballista mégis szívesen elvégzi, amit kérünk tőle, mert megérti, ettől lesz több. Magamat képességfejlesztő embernek tartom, a gyorsaságot, az állóképességet, az erőt, a koordinációt és a lazaságot kell fejlesztenem.

Melyik táborba tartozik, aki szerint lehetőleg minden gyakorlatot labdával kell elvégezni, vagy aki azt mondja, szükség van a száraz futásokra is?

Új trend a világban, hogy az állóképesség-fejlesztést is labdával végzik, nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is.