Kilencven lépcsőfok

Azon a reggelen a közeledő tájfunt is angyali mosollyal bejelentő időjós további viharokat, égzengést emlegetett. Aztán váltott a kép, és a csapzottan, nyúzottan ébredő néző azt láthatta s hallhatta, hogy az infarktus, az agyvérzés, a magas vércukorszint (néhány elveszített végtaggal) milyen rossz dolog, nem is beszélve a láb- és hüvelygombáról. Majd némi nosztalgikus felütéssel jött egy újabb dózis a középkorban oly gyakori vérbajról. Így indult a nap. De nem volt idő bosszankodni, hiszen váratlan fordulattal olyan fiúk kerültek a képernyőre, akik odavalók.

A jégkorong-válogatott tagjai. Sehogyan sem illettek oda a sztárként kezelt cuncimókusok közé, de a kereskedelmi televíziózásban immár nincs határ és nincs lehetetlen. A hokis srácok egy divatbemutatón szerepeltek. És a jéghez szokott csapat tagjai úgy vonultak végig a kifutón, mintha ukrán óriásbekkeket kerülgetnének – laza mozdulatokkal, könnyedén.

Ugyanazon a napon, néhány órával később ezek a legények egy szál átizzadt klottgatyában, csatakosan szaladgáltak az Alba Volán Zrt. játékcsarnokában. Hatalmas lelkesedéssel futballoztak, egymást odapréselve a bordásfalhoz. A nagy meccset mindössze két Magdi anyus-szerű takarítónő figyelte. Ez már a negyedik hét. Május végén kezdődött a felkészülés, a „japán hősök” jó másfél hónap pihenőt kaptak. Aztán újra munkához látott a csapat, és azóta kínozzák a játékosokat. Ha valaki irigyli a hokisokat csinos barátnőik, elegáns sportautóik, tisztességes fizetésük miatt, annak érdemes volna egy hétig velük készülni. Szinte mindennap más helyszín és program vár a játékosokra. Először is a konditerem, a vasak, tárcsák, súlyzók és erősítőgépek világa. Aztán jöhet a Bregyó köz, ahol tesztpályán futnak hosszabb-rövidebb távot szintidőre – kifulladásig. De ez csupán a felvezetés. Ott van ugyanis a kilencven lépcsőfok. Egy közeli emlékmű feljárója, ahová rendszeresen visszatérnek az Alba hokisai. De nem koszorúznak, még csak munkásőrindulókat sem énekelnek, ehelyett lépcsőznek fel s le, fel s le. A munka kerékpártúrával folytatódik, de senki sem visz magával kosárkát, benne szalámis szendvicsekkel, jó fajta villányi borral, pokróccal. A csoport elteker a Velencei-tóig, ám az útvonal olyan, hogy még a Tour de France is eszükbe jusson a csapat tagjainak a gyilkos emelkedőn. Aztán még futnak a fiúk az erdőben is. Jó sokat. A madarak, az álmos baglyok és néhány szerelmes őz már ismerősként köszönti őket, de még ezzel sincs vége: ott van ugye a Volán-csarnok a két lelkes takarítónővel, iramjátékkal futballal végkimerülésig.

A szerda tűnik a leglazábbnak, akkor teniszeznek a hokisok.

De el is kél a kondi, az Alba Volán az ősszel újra az EBELben szerepel. A legutóbbi idény, amelyben először játszhatott osztrák csapatok ellen a magyar bajnok, nem sikerült túl fényesen. Tíz együttes közül éppen a tizedik lett, öt tiszta győzelemmel és négy, hoszszabbításban kivívott sikerrel. Innen szeretnének előrelépni a fehérváriak, és erre akkor is lehet esélyük, ha a csapatkapitány Kangyal Balázs távozott, hiszen sikerült megtartani a teljes első sort: Horváth András, Tokaji Viktor, Palkovics Krisztián, Ocskay Gábor, és Vaszjunyin Artyom is a Volán játékosa marad.

Nem volt ott a tréningen a csapat decemberben kinevezett amerikai szakvezetője, Ted Sator. A korábban még az NHL rájátszásáig is eljutó tréner az Egyesült Államokban tartózkodik, s nemcsak rokonlátogatásra utazott, hanem játékosokat is toboroz. Jó esély van rá, hogy akár hat amerikai hokis csatlakozzon az Alba Volán keretéhez, amelynél most egyértelműen a fiatalítást tűzték ki célul. Ehhez is nagyon fontos a háttér, a névadó támogatása, no meg az újabb szponzor belépése, így a Sapa nevű svéd alumíniumipari cég pénzügyi segítsége. John van den Nieuwelaar ügyvezető igazgató például az ünnepélyes sajtótájékoztatón még beszédet is mondott.

Csak összejön majd a tervezett 320 millió forintos költségvetés fedezete.

Visszatérve Ted Satorra. Az amerikai szakember nem csupán tehetséges hokisokat hozhat magával az Államokból, hanem a feleségét, no meg Batmant és Frankie-t is. Utóbbiak valószínűleg kevesebbet lesznek a fehérvári jégcsarnokban, ehelyett otthon szunyálnak majd egész nap, mivel a Sator család macskáiról van szó. A várt légiósok augusztusban csatlakoznak a kerethez, amely jelenleg 16 játékosból áll. Tizenhat jókedvű, fáradt hokisból, akiket eddig is rajongásig szerettek Székesfehérváron, s akik a japán csoda óta bejáratosak lettek a különböző showműsorokba, s úgy kezelik őket, mint igazi sztárokat.

Magunk közt szólva: ők tényleg megérdemlik.

S néhány hónap múlva, meglátják, velük foglalkozik majd a tájfunról is mosolyogva mesélő időjós is. A jég a hétköznapjaink részévé válhat. S ennek olykor nagyon is örülhetünk.