Nem tett rosszat Cristiano Ronaldónak, hogy a svájciak ellen pihenhetett, a portugálok üdvöskéje a németek elleni negyeddöntőre készülő csapat edzésén egy perc alatt három gólt lőtt a kétkapus játék során. A szélső neuchateli stadionban tartott gálaelőadásával Portugália szempontjából csak az volt a baj, hogy a szűk létszámú sajtós különítményen kívül senki sem látta.
Pedig sokan akarták. Az aréna bejáratánál az esős idő ellenére néhány tucat szurkoló gyűlt öszsze, akik minden eszközt megragadtak, hogy bejussanak a lelátóra. Minket két fogszabályzós kislány rohant le, amikor meglátták a nyakunkban lógó sajtóakkreditációt, könyörögve, hogy a kapuban történő ellenőrzés idejére hadd lehessenek a barátnőink…
De nem csak Neuchatelben rajonganak Luiz Felipe Scolari együtteséért. Zürichben, ahol mintegy nyolcezres portugál kisebbség él, lépten-nyomon piros-zöld zászlókkal találkozni; az egyik főúton dolgozó vendégmunkás társaság például a közeli útjelző tábla rúdjára is kitűzte a lobogót. A csapat feltétlen imádatára ellenpéldát egyedül a stadion környékén működő portugál tengeri étteremben észleltünk. Beléptünkkor egy törzsvendég éppen a csapat középhátvédjét ostorozta: „Ki az a Pepe?! És különben is, mit keres a Real Madridban? A klubban, ahol olyan kiváló játékosok szerepeltek, mint Di Stéfano, Gento, Santamaría vagy Puskás…”
Fogalmunk sincs, hogy az úriember milyen megfontolásból tekintette legfőbb ellenségének a védőt, azt viszont nagyon reméljük, hogy nem értetlen pillantásainkért kaptunk később büntetésül poloskával összefőzött spenótot barátjától, a szakácstól. A kellemetlen gasztronómiai élmény után egy jó pontot azért szerzett nálunk az étterem, amikor a férfivécében látható ötletes megoldást észrevettük: a piszoárok medencéjében műanyag kapukat állítottak fel, így segítve elő a pontosságot… Rossz nyelvek szerint a német csatároknak ide kellene járniuk egy kis edzésre, ha már a műfaj hagyományos verziója egyelőre semmiféle eredményre sem vezetett. Lukas Podolski csak akkor tudott gólt lőni, ha bal oldali középpályást játszott, Miroslav Klose, Mario Gomez és az epizódszerepig jutó Kevin Kuranyi, illetve Oliver Neuville előtt pedig mintha berlini falként tornyosulna az ellenfél kapuja.
Ilyenkor értjük meg igazán, miért mondta egy lemondó legyintés kíséretében itteni első napjaink egyikén hotelünk német pincére, hogy őt bizony az idén a Nationalelf helyett inkább Hollandia és Spanyolország érdekli. A harmadikként említett Csehországgal már melléfogott, így aztán a környezetében lévő örök optimisták abban reménykedhetnek, hogy ha hajdan a berlini fal is képes volt leomlani, Kloséék elől is csak eltűnnek az akadályok.
Mert az továbbra is vitathatatlan, hogy errefelé imádják a futballt. Ha nem is a déliekre jellemző temperamentummal, de amint lehet, éltetik a Nationalelfet. Az Ausztria elleni továbbjutást még szálláshelyünkön, a gyógyfürdőjéről ismert Badenweilerben is kisebb autókorzóval ünnepelték meg, azóta meg naponta kerülnek ki újabb táblák az utcára, rendre közös meccsnézésre (divatos szóval public viewingre) csábítva. A német góloknál járó ingyensört ittott garantálják, a „terülj, terülj, asztalkám” mindenhol kötelező – érdekes módon a győzelem kevésbé.
A Horvátország elleni vereség ugyanis túl nagy sebet ejtett Fussball-Deutschland büszkeségén. Ausztria ellen félelem érződött („Nehogy már megszégyenüljünk, és a lesajnált osztrákok ejtsenek ki bennünket” – volt az általános vélekedés), a Portugália elleni hangolás során meg amolyan beletörődés. Jó, biztosak vagyunk benne, hogy a csütörtöki címlapokon senki sem a bukást hangsúlyozza, de azért Németországban ritkán szokás annyira felmagasztalni a riválist, mint most Portugáliát. Több helyen „Európa legjobb csapata vár ránk” felütésű beszámolót olvashattunk, miközben saját oldalról legfeljebb az eddigi szenvedések rögzítését, illetve a jelentős formajavulás követelését regisztrálhattuk. Bár az is igaz, hogy ilyen helyzetből még nagyobb bravúrként lehetne értékelni a portugálok elleni esetleges továbbjutást. Mert ahogyan a Bibliából is ismerős lehet: „Mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.”
