A fájdalmat is jól tűri

Volt már ideje nyugodtan értékelni a hétvégén történteket?Volt már ideje nyugodtan értékelni a hétvégén történteket?

Még nemigen. Nemrég ültem le a videó elé, most pörgettem vissza harmadszor az ötszáz méteres döntőt.

Ennyire tetszik, netán annyira hihetetlen?

Nagyon, nagyon tetszik. Csodálatos verseny volt, amit olyan emberrel élhettem meg, akit kifejezetten kedvelek. Dittmer jó barátom, nem véletlen, hogy a célban egymásra nevettünk. Mindkettőnk számára sokat adott ez a verseny, az egész Világkupa, hiszen mindketten itt vívtuk ki az olimpiai indulás jogát.

És nagyon úgy tűnt, mindketten tudják, hogy Pekingben megismétlődhetnek az események.

Barátok vagyunk, és nagy ellenfelek, ami megfér egymással. Imádok Dittmerrel a kenuról beszélgetni, hiszen tudatosan mindig elrejt a mondataiban egy-egy taktikai, technikai tanácsot, afféle mentor, amiért hálás vagyok neki. Ő is becsül, és nagyra tart azért, amit eddig elértem ezen a pályán.

A szegedi eredmények alapján kijelenthetjük, hogy mind a két számban esélyes az olimpiai győzelemre?

Szeretném ezt hinni, de az olimpia nem a szegedi Világkupa lesz. Ezer méteren nagyon jó lenne nyerni, és ha ötszázon is dobogóra állhatnék, az minden elképzelésemet felülmúlná.

Mi a kulcsa ezeknek a sikereknek? Az a nagy hajrá, amellyel szinte minden egyes versenyen meglepi az ellenfeleit?

A hajrá az egyik legfontosabb eleme a versenyzésemnek. Bár ez inkább a tempó megőrzése, azaz amíg a többiek „bekötnek”, én hozom ugyanazt, amit a táv első felében, és ehhez megfelelő fizikai adottságok kellenek. Ezer méteren akkor tudok eredményes lenni, ha két azonos ötszázat teljesítek. Ha egy-két másodpercet tudok gyorsulni a táv első feléhez képest, akkor már nagyon elégedett vagyok magammal. Jó, ha úgy ötszáz méter körül átesek a holtponton, ez iszonyatos fájdalommal jár, de inkább nyomom, mert jobb mielőbb túlesni rajta. Talán már meg is szerettem ezt a fájdalmat, mert tudom, hogy utána sokkal könnyebb minden.

Egy-egy futam során a mindenkori helyzet írja elő, hogy miként versenyezzen, esetleg előre megadott taktika szerint teljesíti a távot?

Nyilván figyelni kell a mezőnyre, már amennyire lapátolás közben képes vagyok rá, de úgy nagyjából tudom, hogyan kell felépítenem a távot. Az elmúlt időszakban, a milánói Európa-bajnokságot leszámítva, nem értek nagy meglepetések.

Most, hogy úgy tűnik, mindkét számban felmentést kap a további válogató versenyzés alól, megkönnyebbült?

Mindenképpen. Amikor ezren kivívtam a pekingi indulás jogát, felszabadultam, mert tudtam, hogy innentől már csak a munkára kell koncentrálnom. Az edzőmmel, Vécsi Viktorral igen kemény alapozásba fogunk, és azt hiszem, Peking szempontjából nagy hasznomra válik, hogy Janics Natasa mellett Sári Nándor lányaival, vagyis Kovács Katival, Kozák Danutával és Szabó Gabival is együtt edzhetek.