Cristiano Ronaldo, a vezér

Ha az egész Európa-bajnokság olyan meccseket hoz, mint a nyitó napi kettő, igazán nem lehet majd okunk panaszra. Szombat este is nagy várakozással ültem a tévéképernyő elé, kíváncsian vártam a portugálok bemutatkozását, mivel Luiz Felipe Scolari együttesét a legjobb négy közé várom, de akkor sem lennék túlzottan meglepve, ha döntőt játszana!

Esetükben szinte minden azon múlik, hogy a torna elején elkapják-e a fonalat vagy sem. Döntő lehet Cristiano Ronaldo produkciója, most mindenki tőle, a vezértől várja a csodát. Teszem hozzá nyomban, joggal. Az első meccsén jól, de önmagához képest még nem kiemelkedően futballozott a Manchester United sztárja. A második gólban mindenesetre döntő érdemeket szerzett. Játékát figyelve úgy érzem, hogy egyáltalán nem zavarta meg a körülötte zajló átigazolási mizéria. Mentálisan nagyon erős.

Amúgy is duzzadó önbizalmának bizonyára jót tesz, hogy a Real Madrid akár heti 300 ezer fontot is hajlandó neki fizetni, ha odaigazol. Meggyőződésem, hogy igazából a csoportmeccsek után mutatja majd meg világklasszis formáját. A portugál védelem oszlopa, Pepe fantasztikusan teljesített, mesterien lépett be a támadójátékba is szombat este.

Milyen érdekes az élet, amikor a Real Madrid megvette, sokan értetlenkedtek, illetve mosolyogtak, mondván: mit keres egy ilyen futballista a blancóknál? Na, most láthatták, hogy a madridiak játékosmegfigyelői nem vakok, pontosan tudták, mire képes a brazil-portugál. Kifejezetten tetszett Joao Moutinho hasznos játéka is, és nagyon megnyugtató lehetett a csapat számára kapusa, Ricardo feltűnő magabiztossága.

Számomra némi csalódást jelentettek a törökök. Felszabadultabb, gördülékenyebb játékot vártam tőlük. Nihat mellett szerintem még most is Hakan Sükürnek kellene játszania, ám ő sajnos nincs ott Svájcban. Ők ketten ugyanis lényegesen nagyobb veszélyt jelentenének az ellenfelek kapujára. Úgy vélem, Fatih Terim már nem képes olyan eredményesen motiválni játékosait, mint a korábbi években. Különösebben nem lennék meglepve, ha az Eb után megköszönnék a munkáját. Ahogyan Pesten mondják: lefőtt a kávéja.

Persze minden másképpen alakult volna, ha a meccs hajrájában Emre Asik fejese kapura megy…