Kínos győzelem – furcsa, sőt bizarr szókapcsolat, mégis illik a magyarok 27–25-ös, bosnyákok elleni szerény sikerére.
Kínos győzelem, ami nem elsősorban azt jelenti, hogy keserves kínok között született meg. Inkább úgy kell érteni, hogy „normális” körülmények között a magyaroknak saját közönségük előtt nem két, hanem legalább nyolctíz góllal kell (kellett volna) győzniük a bosnyákok ellen.
Ehhez képest kínos a 27–25.
Ha pedig nemcsak a végeredményt firtatjuk, hanem a kialakulását is, akkor tényleg van okunk némi szomorúságra.
Vajon miért lehetett az az érzésünk, hogy a bosnyákoknak nyitott könyv a magyarok taktikája? Miért csak a második félidőben állt össze úgy-ahogy válogatottunk védekezése?
Van arra magyarázat, miért bizonyultak gólképtelennek a sportág klasszisai közé sorolt magyar átlövők?
Az okok (de nem a magyarázatok, mert ilyenek most aligha vannak) keresésében nem érdemes túl messzire visszanyúlni, mert hol van már a tavalyi hó… Pontosabban a tavalyi balszerencsés vb-szereplés. Elegendő, ha a magyarok idei, szintén a balszerencsés jelzővel illethető Eb-játékára emlékezünk, mert emiatt maradt le az Athénban negyedik helyen záró Skaliczki-csapat az olimpiai selejtezőről, végeredményben pedig Pekingről.
Ez pedig lelkileg nagyon megviselt több játékost (Puljezevics Nenad panaszkodott is emiatt, mások inkább befelé fordulva dolgozták fel a fiaskót.) A két sörrel vagy kiadós relaxálással (kinek így, kinek úgy…) helyrehozható lelki megingásokat azonban a marcona férficsapatoknál nem szokás, a játékosok szerint nem is érdemes érvként előhozni.
Ne tévedjünk! A magyar válogatott nagyszerűen képzett játékosokból áll, s a világ legjobb hatnyolc csapata közé tartozik – ha kihozza magából a legjobbat. Csak éppen hullámzó a versenyformája. A tét, a túlzott várakozás miatt pedig mintha pszichés blokk fékezné (tudjuk, férficsapatnál ilyesmit nem is szabad emlegetni), s így néha képtelen felszabadultan játszani.
Ez a „néha” azonban megengedhetetlen azoknak, akik profinak tartják magukat, s ennek megfelelő bánásmódot (edzésprogram, felszerelés, utaztatás, étkezés, szálloda, orvosi ellátás, rehabilitáció, biztosítás) kérnek és várnak – joggal – klubjaikban s a válogatottban. Hogy a mindenható pénzről, a nemzeti csapat kapcsán pedig az erkölcsi megbecsülésről (ennek a motiváló erejéről mostanában megoszlanak a vélemények) már ne is beszéljünk.
A bosnyákok elleni 27–25 azt jelenti, a szakadékba még nem esett bele a csapat, de ott áll a szélén. Szombaton Szarajevóban hátrébb léphet egyet.
