Akkor hát: rajt! Nyilván sokan úgy gondolják, ahogy én: ma még nem lehet megmondani, hogy melyik nemzet számít a kontinensviadal első számú esélyesének. Állítom, a mezőny sohasem volt még annyira kiegyensúlyozott, mint az idén, kilenc-tíz válogatottat is felsorolhatnék, amely abban a reményben kelt útra, hogy a győztest megillető serleggel térhet haza. És azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy minden tornán felbukkan egyegy olyan csapat, amely elkápráztatja a világot, vagy legalábbis Európát; a példáért nem kell messzire menni. A legutóbbi Eb-t, ugyebár, a görögök nyerték meg, akiknek a legnevesebb emberük talán a szövetségi kapitányuk, Otto Rehhagel volt…
Nem tagadom, a görögöknek szurkolok most is, hiszen az Olympiakosznál töltött időszakot sohasem feledem, és drukkolok Olaszországnak, valamint Németországnak is, ha másért nem, azért, mert itt is, ott is játszottam. Svájcban és Ausztriában is futballoztam, de attól tartok, a szimpátiámmal nem mennek sokra a házigazdák, mert játékerőben aligha veszik fel a versenyt a legjobbakkal.
Kíváncsi leszek, az olaszok hogyan birkóznak meg Fabio Cannavaro hiányával. Nagyon sajnálom, hogy a világ egyik legjobb védője kidőlt a sorból, ugyanakkor Roberto Donadoni csapatát tartom olyan erősnek, hogy nélküle is az első helyen végezzen. Cannavaro kapcsán jutott eszembe: szerintem nem véletlen, hogy az elmúlt napokban több labdarúgó is megsérült, hiszen a kontinens élmezőnyéhez tartozó klubokban szereplők igen erőltetett menetnek voltak és vannak kitéve – a húzódásokat és az izomszakadásokat én a fáradtság számlájára írom.
Aki pályára léphet, az persze azonnal elfelejti minden búját, bánatát, végtére is az Eb-részvétel keveseknek adatik meg. Nekem nem jött össze, és nem tagadom, ez a mai napig fáj.
Jegyet sajnos nem tudtam szerezni egyik meccsre sem, így tévén nézem az Európa-bajnokságot – ha viccelődni szeretnék, akkor hozzáteszem: éppen úgy, mint játékoskoromban…
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik