„Szerinted melyik versenyszám ban nyeri meg első aranyérmét a magyar válogatott a világbajnokságon?” Ez a kérdés szerepel a budapesti világbajnokság hivatalos honlapjának egyik legelső rovatában, s az interneten beküldött válaszok 45 százaléka a női egyénit, 15 százaléka a női csapatot jelölte meg, szintén 15 percentet kapott az a verzió, hogy „az első napot győzelem nélkül zárjuk, de vasárnap magyar nyakba kerül az arany”, 17-et a „vasárnap a férficsapat lesz az első“ szövegű változat, mindössze kettőt a „csak a hétfő, vagyis a női váltó töri meg a jeget” és hetet az „annak is örülnünk kell majd, ha az utolsó sanszot megragadja férfiváltónk”.
Szomorú szívvel jelentjük: vasárnap este háromnegyed hat után már csak a két utolsó variáció játszott...
E pillanatban még csak kérdések vannak, válasz nincs – az, hogy nem most, hanem majd hetven nap múlva, a pekingi olimpián kell hoznunk a csúcsformát, magyarázatnak felettébb gyenge, főleg a hazai rendezésű, presztízselemekkel bőven átszőtt világbajnokság esetében –, persze a két váltó a hét elején még kozmetikázhat a magyar mérlegen.
Már a hajnal sem ígért sok jót: üres medence fogadta, aki az úszás színhelyére tévedt. Kiderült, a Hérosz Építőipari Zrt. és a Vízivarázs Kft. által közösen megépített mobil létesítmény alatt megcsúszott a talaj, ezért megrepedt a műanyag ponyva, s elfolyt a 800 köbméternyi víz.
Utólag nehéz eldönteni, ki a hibás, az viszont tény, hogy amikor az egyik bulvárlap fotósa megörökítette az üres medencét, az őrök közül többen kísérletet tettek az elkészült felvétel megsemmisítésére.
Végül nem jártak sikerrel, de nem rajtuk múlt...
Miként az sem, hogy a medencés történet hepienddel zárult: a Fővárosi Tűzoltóság és a szervezők heroikus erőfeszítésének hála délutánra sikerült újratölteni a meghegesztett víztárolót, s csupán annyi kellemetlenség borzolta a kedélyeket, hogy a hagyományos számsorrend – lövés, vívás, úszás, lovaglás, futás – harmadik és negyedik felvonása helyet cserélt. Ám mire elértünk az úszásig, túljutottunk néhány drámai eseményen. Közpiskolai tanulmányainkból tudjuk, a vígjáték és a tragédia egyaránt drámai műfaj, kezdjük hát azzal az eseménynyel, amely elégedett mosolyt csalt az arcunkra: Fülep Sándor
– ő egyéni induló – és a magyar csapat megnyerte a lövészetet!
Ilyen kezdés után kisimulhatnak a felfokozott várakozás által feszesre csévélt magyar idegek – gondoltuk mi, de a jó vívás helyett jött a hideg zuhany: Balogh Gábor 11 győzelemmel és 24 vereséggel, a brit Samuel Wealelel holtversenyben utolsó lett 664 pontot gyűjtve, de Fülep Sándor sem büszkélkedhetett 15, Marosi Ádám pedig 13 győzelmével... Balogh (arany)érmes reményei ezzel tovatűntek, érdemes odafigyelni Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány kommentárjára: „Gáboron
olykor – ha nem megy neki a vívás – olyan hangulat vesz erőt, mint Arany hősén, aki a jég által elvert termést meglátva maga is csépelni kezdi a tőkéket, mondván: lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten. A 2005-ös varsói vébén már tanúja voltam efféle összeomlásnak, remélem, a hátralévő tusákban össze tudja szedni magát.“
Összeszedte, s ezért minden dicséret megilleti. Olyannyira, hogy a lovaglást 1172 ponttal – a francia Jean Berrou-val holtversenyben – meg is nyerte, míg Marosi az úszás második helyével gyarapította a csapat pontszámát.
Amely – Balogh, Horváth, Marosi összetételben – biztos ezüstérmesnek tűnt, amíg a második helyről rajtoló tavalyi egyéni világbajnokunk meg nem kezdte a futást. Néhány száz méter után már sántikált, befáslizott jobb vádlija nem bírta, fél távnál Pálvölgyi mester beszaladt a pályára, s jelezte, fel kell adni, elkerülendő a súlyosabb sérülést. Ezzel a remélt ezüstből negyedik hely lett.
Az arany – utcahosszal – a stílszerűen sárga trikóban száguldó orosz Ilja Frolové lett, róla Oleg Haplanov, az orosz nők szakvezetője már a lovaglás után kijelentette: jó kétszáz ponttal győz. Tévedett: „csak” 144 lett a kétszázból...
Utóirat: Pálvölgyi kapitány eldöntötte, hogy a keddi váltóban Marosi Ádám, Tibolya Péter és Kasza Róbert képviseli színeinket, a szombati női döntőnek pedig az lett a hozadéka, hogy a már kvótás Vörös Zsuzsanna mellé Gyenesei Leila, Máthé Vivien és Tóth Adrienn is pekingi indulási jogot szerzett. Apró bökkenő, hogy egy nemzetet legfeljebb ketten képviselhetnek az olimpián... >>>