A szenvedés

Pedig milyen szépen indult a vasárnap… Nem remegett a magyar legények – Balogh Gábor, Horváth Viktor, Marosi Ádám és az egyéni induló Fülep Sándor – keze, élen végeztek a lövészetben, ami számomra azt sugallta, hogy nem csupán szimpla június elseje lesz ez a nap, hanem aranyvasárnap, öttusaünnep örömittas szurkolókkal, elégedett szakemberekkel, boldog versenyzőkkel! Aztán szembejött velem Balaska Zsolt, a válogatott keret lovasedzője, és vészjóslóan csak annyit mondott: „Kifolyt a víz a mobil medencéből…” Viccnek nem túl jó, hírnek meg egyenesen rossz. Aztán kiderült, hogy igaz. Atyavilág! Mi lesz még ebből!? A vívás maga volt a rémálom, vagy talán még annál is rosszabb. Valóságos csődtömeg. Horváth Viktor még úgy-ahogy tartotta magát, összeküzdött 904 pontot, de a többiek… Úgy forgatták a párbajtőrt, mint akiket elátkoztak. Hagyjuk is… A vívás után olyan történt, amire még sohasem volt példa öttusa-világbajnokságon. Jobb híján felcserélték a számokat, így fürdőnadrág helyett előbb a lovascsizmát húzták fel a versenyzők. A szervezők meg versenyt futottak az idővel, gyártották a válságterveket a kilátástalannak tűnő helyzet megoldására. Becsületükre legyen mondva, találtak kiutat! A szomszédos „KSI-uszoda” vizét szivattyúzták át a mobil medencébe! Ugye, milyen találékony nemzet a magyar? De én amondó vagyok, lennénk inkább szerencsések. Mint a hölgyek esetében, ezúttal is abban bízhattunk, hogy a lovaglás során mi nem hibázunk, az oroszok és az ukránok viszont esnek-kelnek, pozdorjává törik az akadályokat. Csalódnunk kellett. A mieink valóban jól teljesítettek, ám az ellenfelek nem szálltak el. Úszásban minden az előzetes várakozásoknak megfelelően alakult. Horváth Viktor és a magyar csapat is ezüstös pozícióban várta a futást. Abban reménykedtünk, hogy ott is fejezi majd be. De a rémálom folytatódott… Horváth Viktor szélsebesen eredt az orosz futógép, Ilja Frolov nyomába, egy pillanatra még az is átfutott az agyamon, hogy a hazai szurkolók hatására megpróbálja a lehetetlent. De amikor újra előbukkant, csak azt láttuk, hogy erősen sántít – kiújult korábbi vádlisérülése, minden lépése kínszenvedés lehetett. Már csak vánszorgott, de nem adta fel… Mindenáron célba akart érni! Nem gondolt a közelgő olimpiára. Hősiesen küzdött. Kizárólag az zakatolt az agyában, hogy nem hagyhatja cserben csapatát, nem okozhat csalódást. Teljesítenie kell küldetését – lévén régi vágású, klasszikus öttusázó. A kapitányi megállj csak a testi kínoktól szabadította meg…