Nem véletlenül ápolták már a selejtezőben…Nem véletlenül ápolták már a selejtezőben…
Jól látja… Pénteken, a vívás alatt görcsölt be a jobb vádlim. Akkor sikerült végigküzdenem a napot, ezúttal sajnos nem.
Diagnózis?
A jelek szerint részleges izomszakadás, de még hátravannak az orvosi vizsgálatok.
Sérülten érdemes volt kockáztatnia?
Utólag már tudom, hogy nem.
Felmentő tény: hazai világbajnokság, hév – mikor mutassa meg az ember, ha nem most?!
Nagyon-nagyon akartam bizonyítani a magyar közönségnek, hogy érdemes értem szorítania, azt hiszem, nem is lehetett panasz a teljesítményemre.
Semmiképpen! Főleg ha azt vesszük, sérülten is másodikként várta a futást!
Fáj is a szívem rendesen. És a szegény társak is…
Az elúszott csapatérem, ugye?
A fene egye meg! Próbáltam továbbmenni, valahogyan mihamarabb a célba érni, ám a táv felénél a szövetségi kapitány szólt, felesleges a még súlyosabb sérülést megkockáztatni.
Reméljük, nem sérült rá olyan csúnyán, hogy tönkretegye olimpiai felkészülését!
Ebbe még belegondolni is szörnyű. Ez is benne van a pakliban, bár azért remélem, ennyire nem lehetek balszerencsés.
