A tízes nagy kilencese

Leszámítva néhányukat (Puskás Ferencet, Eusébiót, George Bestet, Ian Rusht és mondjuk Grzegorz Latót), az elmúlt ötven esztendő szinte minden európai csatárklasszisának megadatott, hogy letegye névjegyét a kontinensbajnokságon. Voltak, akiket megbénított a nagy lehetőség: gondolták volna például, hogy az angol válogatott mindenkori második legjobb gólszerzője, Gary Lineker vagy a portugál gólrekorder Pauleta gól nélkül battyogott haza két Eb-döntőről is? Pedig így történt…

A többség persze ugyanúgy „érezte a kaput” az Henri Delaunay-trófea közelségében is, mint egyéb alkalmakkor. Táblázatunkból kitűnik, hogy voltak, akik három különböző Eb-döntőn is a hálóba juttatták a labdát – nemegyszer kritikus pillanatban, tesszük hozzá. Aztán vannak olyanok, akik nem férnek oda az örökranglista legelőkelőbb helyeire, mégis kitörölhetetlenek az Euro-történelemből – ugye mindenki emlékszik még Oliver Bierhoff duplájára az 1996-os fináléból vagy éppen a némethez hasonlóan csereként beálló, francia David Trezeguet „aranybombájára” 2000-ből? Az 1976-ban csereként mesterhármast hintő Dieter Müller éppúgy halhatatlan figurája a négyévente megújuló szereposztású előadásnak, mint névrokona, Gerd Müller, aki mindkét Eb-meccsén kétszer talált a kapuba, és aranyérmes lett 1972-ben.

Tucatnyi futballistát koronázhatnánk „a legjobb Eb-góllövők legjobbjává”, megfelelő (persze lényeges!) szempontok kérdése az egész. Van azonban valaki, aki az örökranglistán elfoglalt helye, az egy tornán szerzett góljai, a meghatározó teljesítménye és a csapata eredményessége alapján is kiemelhető az illusztris társaságból. Michel Platini. A franciák legendás 10-ese egyetlen tornán, 1984-ben szerezte mind a kilenc gólját, ami neki az említett két rekordot hozta meg, csapatának meg az első Európabajnoki címet.

A szabadrúgáslövés tudományát a szűkebb pátriájában elismert spílernek számító édesapjától elleső Platini a legjobb pillanatban „találkozott össze” az Európa-bajnoksággal. Akkoriban volt már hazai kupagyőzelme és bajnoki címe a Nancyval, illetve a Saint-Étienne-nel, de még nem telítődött a sikerekkel – talán mert élményei között kitüntető helyet foglalt el a hoszszabbításban kétgólos előnyről sírnivalón elveszített 1982-es vbelődöntő… Motivációnak tehát nem volt híján, tetejébe kiváló formának örvendett, amiről az Eb előtti hetekben a Juventus játékosaként besöpört olasz bajnoki és gólkirályi cím, valamint KEK-diadal tanúskodott.

Eme önbizalom-növelő tripla azért sem jött rosszul, mert súlyos teher nehezedett a 29. életévét éppen az 1984. júniusi torna idején betöltő játékos vállára: a francia válogatott, amelynek ő volt a csapatkapitánya és immár Aranylabdával jutalmazott legjobbja, a hazai közönség előtt „aranyéremre volt ítélve”. Azt, hogy mi következett az Eb-n, előzetesünk egyik korábbi fejezetében már részleteztük – kivonatosan most csak annyit: Platini mind az öt mérkőzésén betalált a kapuba, a belgáknak és a jugoszlávoknak mesterhármast vágott (két triplája ma is Eb-kuriózum), a dánoknak a nyitó meccsen, a portugáloknak az elődöntő hosszabbításának legvégén győztes gólt lőtt, és a spanyolok elleni fináléban is ő kezdte a gólgyártást.

A kérdés már csak az: nyomába léphet-e valaki? Már hivatkozott táblázatunkra pillantva láthatjuk, néhányan lesben állnak az összetett csúcs megdöntésére; többségüknek nincs veszíteni való idejük, közelítik vagy már el is érték a harminc évet, és Európa-bajnokságot ugyebár csupán négyévente rendeznek. Van azonban valaki, aki még nincs az élbolyban, de figyelemre méltó és az egykori Platiniéhez nagyon hasonlító, sőt kicsivel még tartalmasabb „útravalóval” érkezik az alpesi tornára: bajnok lett, gólkirály, európai aranycipős és BL-győztes. Cristiano Ronaldóra gondolunk, akinek ráadásul két Eb-gólja már van 2004-ből, azaz egy „gyengécske hetessel” is utolérheti a tekintélyes elődöt. A portugál csillag még csak 23 éves, és a következő Eb idején sem lesz annyi idős, amennyi a jelenlegi csúcstartó volt nagy tarolásakor. Lehet, hogy Michel Platini még javában UEFA-elnök lesz, amikor egy gratuláló kézfogás kíséretében szimbolikusan átadja neki legalább az egyik rekordját?