Talmácsi esett az esőben

„Ezt már tényleg nem hiszem el! Átok ül rajtunk, vagy mi?!” – fakadt ki Talmácsi Gábor az eseményekben bővelkedő Francia Nagydíj után, amelynek végén győzelem helyett mindössze két pont jutott neki. Jogos a felvetés, a tavalyi világverő Asparalakulatnak ugyanis az idén tényleg nincs szerencséje, és ez nemcsak a világbajnoki címvédő magyarra igaz, hanem a csapat többi tagjára is.

Mert mi is történt vasárnap? Talmácsi elrajtolt a világbajnokság ötödik viadalán. Na jó, a rajtja lehetett volna egy kicsit jobb, de utóbb ez egyáltalán nem számított, mivel úgy ment át a mezőnyön, mint kés a vajon, és a második kör végén már a második helyen száguldott. Úgy tűnt, végre tényleg olyan a motorja, amilyennek egy világbajnok gépének lennie kell, nem küszködött vele, úgy ment, mint az álom.

Az élen egy nyolcas boly motorozott, amelynek tagjaival a magyarnak időnként meggyűlt a baja (a fiatal titánok a kockázatra fittyet hányva ütöttékvágták egymást), de végig érezhető volt a belőle áradó erő, amelyet táplált, hogy ezúttal egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet. A dobogó simán meglett volna...

Csakhogy eleredt az eső. A szabályok szerint ilyenkor piros zászlóval félbeszakítják a futamot, és kiírnak egy esős versenyt. A korábbival ellentétben az első viadal eredménye nem számít már bele a végeredménybe, az állás csak a rajtsorrendet határozza meg. Úgyhogy Talma (lévén a leintéskor éppen a negyedik helyen haladt) a negyedik pozícióból várhatta az ötkörös villámverseny rajtját.

Itt nem volt idő taktikázásra, a maximumot kellett kihoznia magából annak, aki nyerni akart.

Talmácsi ismét nem rajtolt túl jól, de ez megint nem számított, mivel még az első körnek sem értek a végére, amikor már az élen száguldott. Lopta a távolságot, Nicolas Terol meg jött mögötte, de egyre inkább lemaradt. Mindketten óvatosak voltak, mintha tojásokon lépkednének, illetve hajtanának, de mégsem eléggé...

A második kör végén, a célegyenesre ráforduló kanyarban ugyanis megtörtént a baj. Talmácsi elesett. Pedig ilyen a 2005-ös motegi viadal óta nem történt vele.

„A telemetria, amely a motor adatait elemzi, azt mutatta, hogy a kigyorsításnál nagyobb gázt adtam, mint az előző körben, és biztosan így is volt, mert a számítógép nem hazudik, más kérdés, hogy én nem éreztem – mondta Talmácsi. – Mit mondhatnék? Sajnálom. Főleg azért, mert simán meg lehetett volna nyerni a versenyt, ehhez képest maradt a két pont.”

Néhány percig úgy tetszett, még az sem, mert a televízióban (sőt a hivatalos honlapon is) rosszul írták ki az eredményt, s annak ellenére, hogy mindenki látta, Talmácsi a 14. pozícióban száguldott át a célvonalon, a 18. helyen szerepelt a neve. Utóbb kiderült: tévedésből a negyedik kör eredményét közölték végeredményként. És Talma még az utolsó körben is előzött négyet.

„Miután felálltam a kavicságyból, már semmi sem számított. Nem volt jobb oldali lábtartóm, és a fékkar sem működött, de nem érdekelt. Mint ahogy az sem, hogy esetleg megint elesek. Vörös köd ereszkedett a szemem elé, és folyamatosan előzgettem, azt hiszem, hét embert hagytam magam mögött három kör alatt. Most már minden rossz megtörtént velünk, ami megtörténhetett. Kétszer megállt a motor, volt peches versenyünk, és most elestem. Mi jöhet még? Remélem, csak pozitív események. A magam részéről levágatom a hajamat, mert tavaly rövid hajjal sokkal gyorsabb voltam...” – mondta Talma, akinek babonáiról legendák keringenek a depóban.

De ha ez segít...

Sámsonnak annak idején balszerencsét hozott – igaz, neki a hajában volt az ereje. Talmácsinak viszont az elszántságában, a küzdeni tudásában, a tapasztalatában rejlik az erő, amely tavaly a világbajnoki címig vezette. Mindezekre a hátralévő futamokon is nagy szüksége lesz, hiszen már 42 pont a hátránya a viadalt megnyerő és az összetettben élre álló Mike Di Meglióval szemben.