Megtalálták a rést a skótok pajzsán

„Európában mindenki a mi stílusunkról beszél” – jelentette ki büszkén a Zenit–Rangers UEFA-kupa-döntő előtt Dick Advocaat, az orosz csapat vezetőedzője. Gyors kombinációs játék, az első vonalban több variációs lehetőség, pontos befejezések – a szentpétervári csapat ezzel a játékkal ejtette ámulatba a tavasszal Európát. Az egyenes kieséses szakaszban eltüntette az UEFA-kupából a Villarrealt, a Marseille-t, a Leverkusent, a Bayern Münchent (az első és az utolsó gárda az ősztől biztos BL-résztvevő, sőt az OM is odaérhet az elitligába), a direkt táblán szerzett 14 gólt, ami „dobogós termés” az UEFA-kupa újkori (esetünkben KEK nélküli, 1999-től íródó) történetében.

A végső győztesek közül a döntőt megelőző utolsó négy kanyart ennél több góllal csak az FC Porto (17, 2003) és a Galatasaray (15, 2000) vette, míg legutóbb a Sevilla ugyancsak 14-gyel masírozott be a fináléba. (Viszont végső sikere esetén a Rangers minden negatív rekordot megdöntött volna, hiszen a kupagyőztesek közül a legjobb 32-től a döntőig eddig a Liverpool volt a minimalista kilenc góllal, most a skótok öttel is beérték.)

A City of Manchester Stadionban a semleges és orosz szurkolók hasonló futballt vártak a Zenittől, és a kezdés sokat ígérő volt. Már az elején láttuk, hogyan lehet labdaszerzés után a felezővonaltól három passzal ziccerig jutni (Andrej Arsavin rontott), aztán az is kiderült, hogy a kosárlabdában inkább megszokott csapdázás a futballpályán is kiválóan működik. Előfordult, hogy a Rangers kapuja előterében négy (!) orosz jutott egy skótra, nem is csoda, hogy sokáig a labdabirtoklás aránya kétharmad-egyharmad volt a Zenit javára. A csoda inkább az volt, hogy az oroszok nem tudtak élni a kínálkozó lehetőségekkel (talán ennyit jelentett, hogy az UEFAkupa társgólkirályának, az eltiltott Pavel Pogrebnjaknak csak a lelátón jutott hely), és egyre inkább beleszürkültek a Rangersnek sokkal kedvezőbb stílusba. Egy ideig még néhány átlövés okot adott a fejfelkapásra, később már az sem. Jellemző módon a második félidő sokáig legveszélyesebb akciója egy Rangers-szögletből kibontakozó Zenit-kontra volt, fűszerezve Neil Alexander kapus horrorisztikus kifutásával. Pillanatokkal később már azt is tudtuk, miért volt a legtöbb beharangozó arra kihegyezve, hogy vajon Arsavin hogyan tudja pótolni Pogrebnjakot…

Más területen viszont nemhogy pótolta, de felül is múlta a gólzsákot! Szétesett a Rangers betonvédelme (az UEFA-kupában 494 perc után először!), de azt néhány passzal, köztük az Arsavintól érkező „halálossal” könyörtelenül kihasználta a Zenit. Nem Arsavin, nem az esetleg esélyesnek tartott Alejandro Domínguez vagy Konsztantyin Zirjanov, hanem Igor Gyenyiszov talált be – de betalált (sőt a végén Zirjanov kettőre növelte az előnyt), ezzel eldőlt, hogy Skóciának továbbra sincs UEFA-kupa-győztes csapata. Oroszországnak három évvel a CSZKA Moszkva sikere után megvan a második is.