A kupasiker gyógyír lehet a sok kritikára

Milyen érzés, hogy önök szakíthatják meg a skótok 1983 óta tartó, kupasiker nélküli korszakát?Milyen érzés, hogy önök szakíthatják meg a skótok 1983 óta tartó, kupasiker nélküli korszakát?

Furcsa – válaszolta Walter Smith. – Azóta rengeteget bíráltak bennünket, remélem, szerdán ez is ösztönzőleg hat. Többször voltam már olyan helyzetben, hogy azt mondták, a Rangers antifutballt játszik, csak rombolni képes, és így tovább. Mondják csak. Csütörtökön is hajlandó vagyok meghallgatni, főleg, ha a miénk lesz a kupa.

A szezon elején számított arra, hogy kupadöntőt játszhatnak?

Az UEFA-ra semmiképpen sem. Mondjuk a Bajnokok Ligájára sem, de arra legalább lehetett sanszunk, mert ott indultunk. Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan a csúcs közelébe jutunk. Ez az első évem a csapatnál, sikerült megtalálnunk a közös hangot, és egészen eredményesen játszottunk. Akik meg azt mondják, jobbak nálunk, azoktól megkérdezném, hogy ha tényleg olyan jók, miért nem ők játszanak Manchesterben? Miért nem vertek meg bennünket, amikor volt rá lehetőségük?

Mire számított az idény előtt?

Úgy éreztem, ha valamelyik kihívásnak meg tudunk felelni, akkor az az otthoni. Azt gondoltam, ha stabilizálni tudjuk helyünket a skót fronton, előrébb léphetünk. Az európai kalandról azt hittem, még túl korai nekünk. Erre tizennyolc meccset játszottunk a nemzetközi porondon, és a tizenkilencediken feltehetjük a koronát. Nekünk olyan ez a kupakaland, mint másnak egy fél bajnokság. Fantasztikus érzés!

Mi kellett ahhoz, hogy idáig jussanak?

Először is nagy adag szerencse. Meg sok munka. Úgy éreztük, kicsit hátrányos volt a sorsolásunk, ennek Skóciában még meg is ihatjuk a levét, de nem keresek kifogásokat.

Azt sem tekinti annak, hogy előre kijelentette: a Zenit a döntő favoritja?

Szerintem ez tény. Aki megveri a Bayern Münchent, ráadásul négy nullára, az nem lehet más, csak favorit. De ez semmit sem jelent, csak annyit, hogy kemény meccs vár ránk. Ahogyan az eddigiek is kemények voltak. Akkor is tudtuk, mi vár ránk, most is tudjuk. Akkor is megoldottuk, remélem, most is megoldjuk.

És akkor négy trófeát nyernek?

Én még csak egyről tudok. A Ligakupa már tényleg a miénk, a többire még várnunk kell. Lehet, hogy az egyikre csak órákat, de a másik kettőre napokat. Büszke vagyok, hogy idáig jutottunk, hogy ilyen esélyekről beszélgethetünk, de nem a trófeák számára, hanem a meccsekre kell figyelnünk. Arra, hogy megnyerjük őket. Nem akarok néhány hét múlva úgy kiállni a nyilvánosság elé, hogy a három legfontosabb sorozatban is közel voltunk a győzelemhez, de egyiket sem nyertük meg. Az már nem lenne olyan kellemes.