Gólkülönbség dönthet az aranyról

Ha valaki, akkor ő pontosan tudja, hogy most már minden apró mozdulatnak különös jelentősége van.

Egy kihagyott ziccer, egy eladott labda, egy pontatlan passz, netalán egy, a kezek közül kiperdülő labda – mindmind a bajnoki címről dönthetnek.

Nüanszokon múlik az aranyérem.

Végh Zoltán sok mindent megélt már a pályán, ki tudja, hány kiélezett meccsen, bajnoki hajrán van túl. Az MTK szombaton meglepő módon hazai pályán kapott ki 2–0-ra a Vasastól, ám a 37 éves kapus a botlás ellenére továbbra is állítja: az MTK helyzete a legkedvezőbb a három csapat közül.

„Itt már minden rúgott és kapott gól duplán számít – fejtegette a hajrá esélyeit Végh Zoltán. – Minden mozdulatra oda kell figyelni, a hátralévő meccseken egyszerűen nem fordulhat elő, hogy valaki a nem megfelelő koncentráció miatt passzolja rossz helyre a labdát. Tapasztalatból tudom, ilyen kiélezett helyzetben a szerencsén is sok múlhat, hogy például a kapufáról kifelé vagy befelé pattan a labda. Megéltem már néhány bajnoki finist, de a mostanihoz hasonlót még nem. Ritka az efféle. Ki tudja? Talán több ilyenben nem is lesz már részem. A hét végén ugyan váratlanul kikaptunk a Vasastól, ám a helyzetünk ettől még jónak mondható: a sorsolás miatt nekünk már csak három meccset kell megnyernünk. Persze ettől még előfordulhat, hogy a végelszámolásnál csupán a gólkülönbség dönt. Azért remélem, nem így lesz, és a riválisaink is botlanak még a hátralévő fordulókban.”

A címvédő DVSC-TEVA-ban az utóbbi hetekben a legkiegyensúlyozottabb – megkockáztatható: legjobb – teljesítményt nyújtó Kiss Zoltán a rá jellemző optimizmussal kezd rövid monológba a Loki részéről szentségként kezelt hármas egységről (bajnokság, Magyar kupa, Ligakupa).

Némi unszolást követően a kérdéskört a Soproni Ligára szűkíti.

„Majdnem az élen állunk? Nos, annyi a dolgunk, hogy az első szót el kell törölnünk a mondat elejéről” – fogalmazza meg a lehető legegyszerűbben a Loki középpályása, miként kerülhet az aranyérem zsinórban negyedszer is a debreceniek nyakába. – Elgondolkodtató, mi lenne, ha az utóbbi néhány mérkőzésünkön a ziccereink felét értékesítettük volna. Jobban örülnék, ha a bajnoki címről nem a gólkülönbség döntene, mégis úgy vélem, a győztes végül pontkülönbséggel szerzi meg az elsőséget. Azon dolgozunk, hogy ez a csapat a miénk legyen. Szembesültem olyan véleményekkel, miszerint a mi sorsolásunk könnyebb, mint az MTK-é, de ezzel nem értek egyet. Azzal viszont igen, hogy a Loki – ha el akarja érni a célját – nem hibázhat. Az előzetes, okoskodó számolgatás felesleges: a Honvédnak nem jött be az MTK ellen, de speciel arra is kevesen fogadtak volna, hogy a Vasas legyőzi a listavezetőt.”

A DVSC-TEVA 27 esztendős „erőgépe” az utóbbi öt idényben aktív részese volt a bajnoki hajráknak: pályára lépett 2003. május 30-án a botrányos véget érő Üllői úti összecsapáson (0–0), ahogy a tavalyi, Sopron elleni debreceni aranyosztó szezonzárón is (2–1).

„Három bajnoki arany- és két bronzérmet akasztottak a nyakamba az utóbbi öt évben, így azt mondom: ha arról kérdez, van-e hiányérzetem ebből az időszakból, akkor az elveszített Magyar Kupa-döntőket említhetem. De kellemetlen, felejtendő emlék az ominózus Üllői úti botrány is. Az aranyérmek ugyanakkor egyformán kedvesek számomra, mind a te gyereked, mindnek más a szépsége, másban rejlik az értéke. Vadászpéldával élve: van két trófeád, az egyik háromszáz, a másik háromszázötven gramm. Viszont az előbbi életed első trófeája. Szóval: képes lennél rangsorolni őket?” >>>