Hogy mekkora az értéke a röplabdabajnoki aranynak Kaposváron? Lényegesen kisebb, mint másfél évtizeddel korábban. Akkor szinte leszakadt a lelátó a szurkolók tömegétől, most pedig bizony még szunyókálásra is jutott volna hely a tribünön... A tizedik bajnoki cím nem hozta lázba a sportág híveit. Pedig már az elején megbizsergette a jelenlévők szívét-lelkét egy hazai ponttal végződő látványos, hosszú labdamenet. Erőteljes nyitásokkal operált mindkét fél, a hazaiaknál Kovács Zoltán szorgoskodott a pontgyűjtésben, de Hoffarték tartották a lépést. Ám az összesen 16 pontot gyűjtő Kántor Sándor, Kovács Zoltán, Schulcz István trióval nem boldogultak. A második szett elején a kissé lezserkedő hazaiaknak hamar rá kellett döbbenniük, hogy a vendégek változatlanul komolyan veszik a mérkőzést; négypontos előnyük is ezt igazolta, ám Kántorék gyors hat ponttal fordítottak, s bár Milan Mutapcsija és Tóth II Gábor percei újabb kecskeméti előnyt eredményeztek, ez sem segített.
Az utolsó játékrészben a vendégek láthatóan arra törekedtek, hogy a párharcot legalább egy játszmagyőzelemmel színesebbé tegyék, ám hiába tértek előnnyel pihenőre az utolsó játékrész mindkét technikai szünetében, Kántorék kemény ütésekkel hamar megakadályozták tervük megvalósítását. A vártnál biztosabban született meg a kaposváriak tizedik bajnoki elsősége, a csapatból Kántor Sándor, Bánhegyi István, Molnár Dávid és Laszczik Iván nyakába ötödször akasztottak bajnoki aranyat. A kecskemétiek küzdőkedve és időnkénti jó játéka mindenképpen elismerést érdemel.