FTC: mindennek vége
A zöld színű melegítőhöz bő szárú szürke tornagatyát és koromfekete sportszárat húzott magára csütörtök délután Bobby Davison. A Ferencváros – divatdiktátori szerepre aligha pályázó – vezetőedzője már az öltözékével is azt sugallta, hogy csapatára a munka ünnepén a legkevésbé sem gálaelőadás, sokkal inkább munkás, izzadságos ütközet vár az Albertstadionban. S ahogy sejteni lehetett: az NB II Keleti csoportjának csúcstalálkozóján az FTC rögvest a kezdés után rárontott a találkozó előtt vele szemben nyolc pont előnyt felhalmozó éllovas riválisára. Az első negyedóra végén kerültek legközelebb a gólszerzéshez a zöld-fehérek, amikor Paul Shaw a balösszekötő helyéről a bal kapufát találta el. Rohant, robogott a Fradi, ám sok ész, s ekként sok köszönet nem volt a futballjában. A magyarázat: a vendéglátók vagy elbambultak, és lesen ragadtak (s nem csak Bamba Moussa...), vagy amúgy angolos konoksággal felrugdalták a labdát a kecskeméti tizenhatosra, annak ellenére is, hogy a Debreceni András, Gyagya Attila belső védőpárost a levegőben képtelenség volt legyőzni.
Illett volna tehát váltaniuk a hazaiaknak, csak hát ehhez némi szakmai fantáziára, meg tehetségre lett volna szükség; amit azonban néhány játékos, főképpen az afrikai légiósok elővezettek, amiatt még az önérzetes műkedvelők is sűrűn pironkodtak volna (szó se róla, a Fülöp Noel, Fitos László jobbszárny sem kerül be az FTC történelemkönyvének aranylapjaira).
A szünet utáni gyors vendéggól (ezzel számoljanak el a Fradi középső bekkjei...) afféle elektromos sokként hatott a vendéglátókra, s egy zűrzavaros kapu előtti helyzet lezárása gyanánt Edouard Ndjodo valamicskét törlesztett addigi alibizgetéseiért. A szakmai kómából azonban csupán időleges volt az ébredés: már a montenegrói Vladan Szavics is meccslabdát rontott el, Montvai Tibor ellenben nem kegyelmezett. Az FTC életét tavaly még nyíregyázi színekben megkeserítő csatár persze küldhet majd egy hálálkodó SMS-t Wojciech Zarzyckinak, mert a lengyel-kanadai kapus tényleg olyan komótosan dőlt el a lövésnél, mint az a bizonyos maci a málnásban...
Noha matematikailag még nem dőlt el a bajnoki cím sorsa, s ekként a feljutás kérdése, ezen a Ferencvároson gyaníthatóan már Uri Geller sem tudna segíteni. Egy illúzió tehát szertefoszlóban van az Üllői úton, bár a fradisták nemigen reklamálhatnak: ez a jelenlegi csapat valóban olyan siralmasan gyenge, mint amilyennek látszik. Ha a zöld-fehérek szempontjából valami haszna lehet az újabb csúfos kudarcnak, az az, hogy talán tényleg véget ér a nagy blöffölések korszaka a IX. kerületben. A kecskemétieket persze mindez (no és a mérkőzést követő menetrendszerű botrány) csöppet sem kell, hogy izgassa: ők kezdhetik behűteni a pezsgőket!
További NB II-es eredmények és tabellák a 4. oldalon
