A Barcelona keretében Thier ry Henry a legtapasztaltabb az Old Traffordon: az Arsenallal itt vívott meccsek mellett 1998ban a Monacóval a BL-ben hazai iksz (0–0) után 1–1-gyel vívta ki a továbbjutást.
Milyen emlékei vannak a tíz évvel ezelőtti manchesteri fellépésről?
A gól nélküli első meccs után mindenki azt mondta, kiestünk. De megmutattuk, hogy az Old Traffordon is van keresnivalónk, és hiába számítottunk kiscsapatnak Európában, mi léptünk tovább.
Akkor a sorsolás után temették a Monacót, a Barcelonát azonban még a gyenge bajnoki szereplés ellenére sem kezelik le a „vörös ördögök”. Nem tart attól, hogy a hazai döntetlen kevésnek bizonyul majd?
Tíz éve nagyon rosszul játszottunk az első összecsapáson, és mindenki azt kérdezte Manchesterben, hogy mit keresünk mi ott. A Barca a múlt héten bizonyította, hogy amikor kell, összekapja magát.
Mindkét félnek gólra törően kell játszania, Alex Ferguson csapata így vélhetőleg az első pillanattól rohamozni fog. Mit várhatunk a Barcelonától?
A támadásoknál valószínűleg nagyobb területünk lesz, mint az első mérkőzésen, ugyanakkor a Manchester játékosai állandó veszélyt jelenthetnek a kapunkra. A Camp Nouban meg tudtuk fékezni őket, és most is erre készülünk.
Legnagyobb sikereit Angliában érte el. Milyen érzésekkel tér vissza?
Az Arsenal ellen különleges lenne játszani, az Anfield Road hangulatát semmivel sem lehet összehasonlítani. Az Old Trafford nem hoz lázba, legfeljebb arra vagyok kíváncsi, hogy a manchesteriek a Chelsea elleni vereség után mivel lepnek meg bennünket.
