Aki nem tud kiesni

Bocsánat, hogy korábban nem vettem fel a telefont, bringázni meg motorozni voltam, és nem vittem magammal – kezdi kedd délutáni beszélgetésünket a 2002-ben Európa-bajnok Ungvári Miklós, aki a tavalyi vb-3. helyével már olimpiai kvótát szerzett.

Edzője, Nagysolymosi Sándor engedi, hogy motorozzon?

Normális határokon belül mindent lehet, én pedig nem szeretném kihagyni azt, ami feldob. Dzsúdózni most nem kell, de mozogni igen, ezért kedden mindent kipróbáltam, aminek két kereke van.

Másik kedvencére, a lovaglásra, már nem is szakít időt?

Dehogynem, szerdán ennek is eljön az ideje.

Saját lova van?

Nincs, de Cegléden van egy tanya, öcsém ott kezdte lovaspályafutását (Ungvári Attila azóta U23-as Eb-bronzérmes cselgáncsozó lett – a szerző), én is oda járok. Ott dolgozik Domina Imre, akit már-már második apámnak tekintek, és az egyik lovon szinte csak én szoktam lovagolni. Imréről azt is tudni érdemes, hogy terápiás lovagoltatást szervez gyerekeknek.

Ön is részt vesz ezeken?

Előfordul, hogy én is segítek, így legalább összekötjük a kellemest a hasznossal.

Tudja, hogy tartozik nekem?

Hirtelen nem ugrik be, mire gondol.

Az Európa-bajnokság előtt azt mondta, ha most is pontszerző helyen végez, megpróbál választ adni arra a kérdésre, minek köszönhető, hogy szinte minden versenyt az élmezőnyben zár. Várom a válaszát.

Lehet, hogy túl elhamarkodott ígéret volt, mert nem könynyű rá válaszolni. Nem ön az első, aki a kiegyensúlyozottságom okáról faggat. Korábban Braun Ákos is viccelődött, hogy: Ungvári, te sosem tudsz kiesni? Azonban nagyon nehéz a válasz.

Próbáljuk azért megfejteni a titkot, minek köszönhető ez a stabilitás. A kvalifikációs időszakban például kilenc versenyen indult, szerzett egy arany-, két ezüst-, három bronzérmet, egy ötödik és egy hetedik helyet, és csupán egyszer volt helyezetlen.

Talán a nevelőedzőmnek, Bíró Tamásnak is köszönhetem, aki nagyon sokféle technikát megtanított, hogy ne legyen egysíkú a dzsúdóm. Elég rendesen belém nevelte, több technikát és dobást is tudok, ráadásul jobbra és balra is végre tudom hajtani őket, és elég kreatívan is használom mindegyiket. Ha pedig így sem boldogulok, marad a földharc, abból is kisülhet valami. A sokoldalúságra példa a tavalyi vébé, amelyen a kanadai Sasha Mehmedovichot rendkívül keveset gyakorolt dobással győztem le. A sok technika közül válogathatok, mindig meg tudom lepni valamivel az ellenfeleket. Talán ez a válasz a kérdésére.

Sérülések nehezítették felkészülését, ezért a kontinensbajnokság előtt azt mondta: mivel még nincs bronzérme, látatlanban elfogadná. Ugye nem volt szomorú a második hellyel?

Természetesen nem, a bronz még várhat. Ha azonban már bejutottam a fináléba, nyerni szerettem volna. Éreztem a kihagyott edzőtáborok hiányát, de végig felszabadultan dzsúdóztam, a verseny minden percét élveztem. A döntőben is úgy éreztem, szárnyalok, aztán egy pillanatnyi kihagyás miatt veszítettem. Ha valaki visszavonul, jobb győztesen elhagyni a szőnyeget, más esetben viszont értékesebb az ezüst.

Ezt hogy értsem?

Erőt ad a folytatásra. Kisebb törések, visszaesések után erőt tud meríteni belőle az ember. Az Európa-bajnokság jól sikerült felkészítő verseny volt, lendületet adhat a továbbiakban.

Meddig kapott pihenőt?

Május ötödikén kezdődik az olimpiai felkészülés.

Tudja már, hogyan alakul a programja Pekingig?

Kedd délelőtt beszéltem Solykával (Nagysolymosi Sándor, Ungvári edzője – a szerző), abban maradtunk, hogy keressük egymás, és beszélünk a felkészülésről. Valószínűleg két nemzetközi versenyen, Celjében és Braunschweigben indulok, emellett még a közös európai edzőtáborok tűnnek biztosnak.