Csank János: Maradok!
„Köszönjük az enbé kettőt!” – kiabálta tisztes távolságból egy könnyeivel küszködő, elkeseredett ferencvárosi szurkoló Rieb György elnök és Berki Krisztián, a futball zrt. igazgatótanácsának elnöke felé a Makó elleni – vereséggel felérő – 2–2-es döntetlen után.
Tettlegesség csak azért nem történt, mert a rendőrök és a rendezők ezúttal gondoskodtak a fővárosi csapat és a vezetőség védelméről. Hogy nagy az elkeseredettség, bizonyítja: a csaknem ezer zöld-fehér drukkert szállító buszok több órán át elállták a Makót Szegeddel összekötő útvonalat, így akadályozva meg, hogy a labdarúgócsapat időben visszautazhasson a fővárosba, sőt aztán a szurkolók konvoja „vezette fel” az Üllői útig a csapat buszát, hogy a székház előtt is folytatódjon a „szembesítés”...
Hiába produkálták a tavasz legjobb meccsét Lipcsei Péterék, ez sem volt elég a sikerhez, így a listavezető Kecskeméttel szemben nyolcpontos hátrányban várja az FTC a következő fordulót. Pedig ferencvárosi szempontból jól indult a mérkőzés: Kulcsár Dávid már a 18. percben megszerezte a vezetést, Paul Shaw tovább növelhette volna az előnyt, csakhogy a légiósra is átragadt a többiekre jellemző görcsösség. A 0–1 nem szegte a Makó kedvét: Maróti Sándor egyenlített, s jutott ugyanazzal a mozdulattal tízezer forinthoz (az egyik helyi vállalkozó ennyit ajánlott fel az első hazai gólszerzőnek).
Noha a második félidőben fölényben játszott az FTC, s Lipcsei Péter találatával viszszavette a vezetést, a 93. percben súlyos védelmi hiba után Szamosszegi Gábor révén gólt, ennek köszönhetően pontot szerzett a Makó. A hazai játékosok mellett a pénztárosok is örülhettek, a jegyekből, tombolákból és egyéni felajánlásokból ugyanis több mint ötmillió forintot kasszírozott a klub. Egyébiránt a Makó nem először tréfálta meg az FTC-t, az ősszel az Üllői úton is döntetlent (1–1) játszott Kolozsvári János csapata.
Visszatérve a mérkőzés utáni hangulatra: míg a hazai öltözőt szétvetette az öröm, a fradisták lógó orral és szótlanul támolyogtak ki a zuhany alól. Lipcsei Péter csapatkapitány hosszas unszolás után csupán annyit mondott: „Mindig azokon csattan az ostor, akik itt maradnak. Hozhatnak ide játékosokat, egyik sem váltja meg a világot. Aztán elmennek, bennünket meg sértegetnek, gúnyolnak. Nincs ez így jól.”
A harag nem csupán Lipcsei Pétert, hanem a vezetőket, az elnök Rieb Györgyöt és a zrt.-t vezető Berki Krisztiánt is utolérte. Berki Krisztián olyannyira szívére vette a kudarcot, hogy a lefújást követően nem fogott kezet Csank János vezetőedzővel.
Hogy maradhat-e a mesteredző a kispadon, kérdéses, ami biztos, Csank János nem mond le: „A munkára szerződtem, nem a megfutamodásra. Érthetetlen, miért játszik görcsösen a csapat.”
A szakvezető szerint egyébként annyi rutinos labdarúgó található a keretben, hogy talán edző nélkül is játszhatnának, akár Lipcsei Péter is összeállíthatná a csapatot az NB II-ben – amely mellől egyszerűen elpártolt a szerencse...
A 49-szeres válogatott Lisztes Krisztián olvasatában ugyanez a következőképpen hangzik: „Ne álltassuk magunkat, hetek óta nem játszunk jól. Lehet, hogy sokaknak tetszett a meccs, de futballunk sok kívánnivalót hagyott maga után. Leginkább az eredményesség kérhető számon rajtunk.”
Legalább egy őszinte hang...
A témához kapcsolódó jegyzet a 2. oldalon
