Fináléban a Veszprém

Jól kezdődött a szombat délután Veszprémben, mert pénz állt a házhoz. A klub és a Magyar TeleCom vezetői három évvel meghosszabbították szponzori szerződésüket (az összeg nagysága üzleti titok, de évi több tízmillió forintról lehet szó). A másik jó hír az volt, hogy visszatért Veszprémbe a macedón-magyar Lazarov Kiril, aki az előző évad végén Zágrábba igazolt. Persze csak vendégként érkezett a KEK-elődöntő visszavágójára a világklasszis jobbátlövő, aki elmondta: „Még egy évig érvényes a szerződésem Zágrábban, és egyelőre nem gondolkodom azon, hogy jövőre hol folytatom. A veszprémiek forró fogadtatása meghatott, örülök, hogy nem felejtettek el.”

A hazaiak, akik az első találkozón 28–28-at értek el, a schaffhauseni találkozó tapasztalatai alapján, valamint a sérülések (Iváncsik Tamás, Ivan Lapcsevics, Ilyés Ferenc, Jevgenyij Lusnyikov) miatt részben kényszerűségből a védelem megerősítésére törekedtek. A felsoroltak közül többen vállalták ugyan a játékot, de nem voltak tökéletes állapotban.

Támadásban Eklemovics Nikola és Marko Vujin, védekezésben pedig Lapcsevics és Lusnyikov volt pályán, és ez a felállás hatékonynak bizonyult. Kihagyott ugyan egykét ziccert Marian Cosma, de elzárásaival ügyesen teremtett helyet Eklemovics és Vujin lövéseinek. Olykor Lapcsevics is a pályán ragadt támadásban, és ilyenkor megmutatta, hogy nem csak védőként klasszis (11–6). A félidő derekán Pérez Carlos és Zsarko Sesum is beszállt a küzdelembe, a frissítésre szükség is volt, mert Julius Marcinkevicius vezérletével szívósan tartotta magát a vendégcsapat. Mocsai Lajos 13–12-nél időt kért, majd Gál Gyulát és Putics Barnát is pályára küldte.

A hazaiak célja az volt, hogy az ellenfelet felállt védőfal elleni támadásra kényszerítsék, továbbá támadásban átjátsszák a nyitott, 3–2–1-es védőfalat. Ez a terv csak részben sikerült, sőt néha feltűnően a svájciak akarata érvényesült. A vendégek kedvük szerint gyorsították vagy lassították a csata iramát, miközben a hazai játékosok gyengén védekeztek, támadásban pedig elszórták a labdát. Csaknem megismétlődött a schaffhauseni mélyrepülés, mert az MKB újra magára hozta vetélytársát. Elmaradt a veszprémiek ígért fergeteges támadójátéka, ráadásul a megerősített védelem sem remekelt (20–19). A csata ezen szakaszában dicséret csak a Schaffhausen okos, türelmes, fegyelmezett játékát illethette. A hajráig nem tudott elhúzni, de vért izzadva küzdött a ziccerek sokaságát kihagyó Veszprém, amelynek teljesítményén csak az lendített, hogy Dejan Perics kapus végre gyakrabban találkozott a labdával (27–22). A vendéglátó közepes játékkal, hatalmas szívének köszönhetően jutott a fináléba, ott a Valladolid otthonában 34–31-re győző német Rhein-Neckar Löwennel, Buday Dániel csapatával találkozik.