Tévez a tartalékok vezére
Ahogy a BL-negyeddöntő visszavágója után kezdtek elcsendesedni az Old Trafford lelátói, úgy lett egyre népesebb a tömeg az öltözők közelében. A távozó játékosokat váró fanatikusoknak nem szegte kedvét a nem túlzottan magas színvonalú játék és a fogcsikorgató hideg sem, kitartóan vártak kedvenceikre. Ugyan a manchesteriek kordonnal zárták le a kijáratot, a nézők nem adták fel a reményt, hogy egyegy szót válthassanak a Roma ellen 1–0-ra diadalmaskodó együttes tagjaival, vagy újabb aláírással gazdagítsák gyűjteményüket. Elsőként mégsem valamelyik csillag távozott – Tom Henning Övrebö játékvezetőt és kollégáit ekkor már nem fogadta ugyan füttyszó, néhányan mégis hangot adtak nemtetszésüknek: hiába, a büntetőt egyetlen hazai szurkoló sem érezte jogosnak. Ahogy később valamennyi római szabadrúgás előtt, úgy Wes Brown szabálytalannak ítélt megmozdulása után is hosszan szólt a fütty, ám mivel Daniele De Rossi a Stretford End – a „B-közép” – soraiba lőtte a tizenegyest, a norvég bíró végül mosolyogva távozhatott a stadionból.
Percekkel később Edwin van der Sar, Owen Hargreaves és Gerard Piqué is lelkesen szignálta a mezeket és sálakat, utóbbiról többen is elismeréssel szóltak, hiszen nagyszerűen helytállt a védelemben. A szurkolók elsősorban mégsem őt, hanem az est csillagát, Carlos Tévezt várták, ám nem jártak eredménynyel. A meccs egyedüli gólszerzője egyetlen pillanatra sem lépett a rajongók elé, a másodpercekre felbukkanó Cristiano Ronaldóhoz és Wayne Rooneyhoz hasonlóan szinte lopva távozott, ami egyáltalán nem meglepő, mert az alacsony labdarúgó néhány játékostársával ellentétben a pályán kívül igencsak visszafogott, és ha csak teheti, inkább kerüli a feltűnést.
Mivel a portugál és az angol kimaradt Ferguson kezdőcsapatából, a szurkolók sokat vártak a fiatal argentintól, aki góljával meg is felelt a várakozásnak.
A 24 éves csatár, aki hazájában a Boca Juniorsban nevelkedett, 2005-ben a brazil bajnokság legjobbjának bizonyult a Corinthians színeiben, de később a Premier League-ben is letette névjegyét: az előző szezonban a West Ham Unitednél is az év játékosának választották. Az Apacs becenévre hallgató futballista 2004-ben aranyérmet szerzett hazája válogatottjával az athéni olimpiai játékokon, a döntőben Argentína éppen az ő góljával győzte le Paraguayt. Ezek után nem meglepő, hogy Tévez első helyen szerepelt Ferguson nyári kívánságlistáján, és persze az sem, hogy góljainak köszönhetően hamar megszerettette magát a szurkolókkal.
A Roma elleni győztes találat után majd hetvenezer torokból harsant fel az „Argentína, Argentína” kiáltás, ami igazán nagy elismerés, főleg annak tükrében, hogy az argentin válogatott már többször is borsot tört az angolok orra alá. Elég talán csak az 1998-as világbajnokság nyolcaddöntőjére gondolni, ahol a gauchók tizenegyesekkel jutottak tovább, és a korábbi manchesteri kedvenc, David Beckham már a 47. percben piros lapot kapott Diego Simeone megrúgásáért, de az 1986-os vb negyeddöntője, különösen Diego Maradona kézzel szerzett gólja is örökre bekerült a labdarúgás történelemkönyveibe.
Minthogy a gól tulajdonképpen eldöntötte a továbbjutás kérdését (ha a 2–0-s manchesteri sikerrel zárult első mérkőzés után egyáltalán maradt még kérdés), a közönséget kevésbé a játék, inkább az argentin játékos trikóján szereplő üzenet foglalkoztatta: „Boldog szülinapot, Ariel” – szólt a felirat. A sajtótájékoztatón még a hazaiak menedzsere is kitért az esetre, ám Ariel kilétéről még Fergusonnak sem volt érdemi információja; az angol sajtó Tévez lányával azonosította a címzettet, feltehetően mégsem róla – Florenciáról –, hanem a támadó öcscséről, Ricardo Arielről van szó. Sir Alex természetesen nemcsak a gólszerzőről beszélt, hanem a mérkőzést is értékelte. „A meccs előtt azt mondtam, mindkét félnek meglesznek a lehetőségei, és úgy hiszem, az első huszonöt perc a miénk volt. A Roma kapusa több alkalommal is remekül hárított, majd következett a büntető, amely egy téves döntés eredménye: Wes Brown szerintem a labdát érte el. Az elhibázott tizenegyessel aztán megváltozott a játék képe – fogalmazott a menedzser, majd a következő ellenfélről, a Barcelonáról is szólt. – Azt hiszem, az utóbbi idők egyik legizgalmasabb elődöntője következik. A katalánok támadó szellemben futballoznak, de remélem, ellenük már teljes kerettel vehetjük fel a harcot.”
