Szemlátomást roppant szo morúan nyilatkozgattak a West Bromwich Albion játékosai a találkozó után. Nem volt kivétel Gera Zoltán sem, aki szintén lógó orral érkezett az öltözőből a játékosok és az újságírók úgynevezett vegyes zónájába.
Ennyire megviselte a vereség?
Minden vereség megvisel, hiszen azért lépünk pályára, azért küzdünk, hogy nyerjünk. Ez ráadásul nagyon fontos mérkőzés volt, a továbbjutással megmutathattuk volna, hogy nem túlzás a feljutásról szőtt álmunk. Az angol közönségnek ráadásul a kupa mindenható, több tízezer embert tehettünk volna boldoggá a kupadöntővel.
A szurkolók, akikkel beszéltem a meccs előtt, fontosabbnak tartják a feljutást a kupagyőzelemnél.
Így van ezzel a klubnál mindenki. A Premiershipben a televíziós jogdíjak magasak, az egyesület folyamatosan jobban jár, mint a másodosztályban, és a jegybevétel is nagyobb, hiszen olyan csapatokat is vendégül látnánk, mint a Manchester United, az Arsenal vagy a Liverpool.
Térjünk vissza a kupaelődöntőre: miért nem sikerült menteni a gól előtt?
Láttam, hogy a labda a gólvonal felé csorog, a kapusunk pedig a vetődés után a földre huppan. Ki akartam vágni oldalra a labdát, de hirtelen észrevettem, hogy érkezik Dean Kiely, és viszszafogtam a mozdulatot, mert nem akartam fejbe rúgni. Így aztán éppen csak odébb gurult a labda, és Kanunak gyerekjáték volt gólt lőnie.
Szóba került a gól az öltözőben, hibáztatták érte?
Nem hiszem, hogy bárki is hibáztathatna. Balszerencsénk volt, egyikünknek sem sikerült mentenie.
Amikor a játékvezető lefújta az első félidőt, Kevin Phillipsszel sétált le a pályáról, és nagyon magyaráztak egymásnak. Miről volt szó?
Semmi különösről. Azt mondta, nagyon jó, amit addig csináltunk, csak így tovább.
Tényleg annyira jó volt?
Az első félidőt szerintem uraltuk. Többet volt nálunk a labda, a Portsmouth beállt védekezni, ahogy vártuk, ám sajnos ziccerig nem, csupán helyzetecskékig jutottunk. Aztán jött ez a szerencsétlen gól, és utána hiába erőlködtünk.
Jogosnak érzi a cseréjét?
Sohasem örülök, ha lecserélnek. Az tény, hogy a szünet után ritkábban volt nálam a labda, mint korábban, de voltak lövéseim, sok megoldásom bejött, tehát nem gondoltam volna, hogy nekem kell lejönnöm. A menedzserünk azonban így döntött, és ezzel nem lehet vitatkozni.
Tavaly az osztályozón is egy nullára kaptak ki a Wembleyben. Babonás?
Nem, de nem szeretnék visszajönni a bajnokság után megint osztályozót játszani. A stadion pazar, a hangulat varázslatos, de jobb a békesség. Az első két helyen kell végeznünk, és akkor teljesen mindegy, ül-e rajtunk átok a Wembleyben.
