Reflektorfényben, de szerényen

Zsinórban harmadik bajnokiját nyerte meg hétfőn az Újpest, Fáy utcai győzelmével fel is kapaszkodott a második helyre. A Vasas elleni találkozó egyetlen gólját „szokás szerint” Tisza Tibor szerezte: amióta a lilák nyerő szériában vannak, rendre eredményes. Az ötszörös válogatott futballista ennek ellenére állítja, a Megyeri úti együttes szereplése nem elsősorban tőle függ.

Kaposvár–Újpest 0–3, Újpest–Honvéd 1–0 és Vasas– Újpest 0–1. Három meccs, három győzelem, ami pedig személyes sikereit illeti, az öt gólból négy fűződik a nevéhez. Belegondolt, hol tartana a csapat Tisza Tibor nélkül?

Ugyanitt! – vágta rá a támadó.

– Ha nem én találok a kapuba, akkor más, a csapatot ezért alkotja tizenegy labdarúgó. Na jó, Balajcza Szabolcsnak valamivel kevesebb esélye van a gólszerzésre, mint a mezőnyjátékosoknak… Apropó: örülök, ha különböző fórumokon szóba kerülnek a találataim, ugyanakkor nem feledem, aligha érnének annyit, ha a kapusunk nem véd szenzációsan. Az ön által is említett eredményekből kitűnik, hogy legutóbbi három mérkőzésünkön nem kaptunk gólt. Az angyalföldi három pontot speciel Szabolcsnak köszönhetjük, ha nem halmoz bravúrt bravúrra, a szünetben öt nullára is vezethetett volna a Vasas.

A szakértők mégis úgy fogalmaznak: Tisza Tibor viszi a hátán az Újpestet.

Mostanában reflektorfényben vagyok, ezt magam is érzékelem, ám ezt annak tudom be, hogy a gólok többségét én lőttem. Megtisztelő, ha a hozzáértők kiemelnek, de inkább azt tartom fontosnak, hogy az Újpest egyre jobb teljesítmény nyújt. Megjegyzem, sokakkal ellentétben nem ítéltem tragikusnak a tavaszi idénykezdetet, egyedül a ZTE elleni első félidő volt méltatlan a klubhoz. Nem is értettem, miért kell mindjárt megkongatni a vészharangot.

Mondjuk azért, mert úgy tűnt, szétesett az Újpest.

Ez a veszély nem állt fenn. Az elmúlt hetek legfőbb pozitívuma, hogy mindvégig csapatot alkottunk. Olvashatott, hallhatott bármit, a szakmai stáb tagjai és a játékosok mindvégig egymás mellett álltak, a bizalom a legrosszabb napokban is töretlen volt – és persze töretlen ma is.

Ezt miért hangsúlyozza? Nem ez lenne a természetes?

Dehogynem, csakhogy a magyar labdarúgásban ez nem így működik. Sajnos nem mindenütt dolgozik olyan őszinte és következetes edző, mint Urbányi István.

Az utóbbi időben – állítólag – sokat változott a hozzáállásuk.

Az Újpest más dimenzió. Aki magára ölti a lila-fehér dresszt, nem futhat ki úgy a gyepre, hogy nem akar nyerni. Igaz ez még akkor is, ha mindenkit más stílus, más habitus jellemez. Foxi Kethevoamán például nem látszik annyira a győzni akarás, mint Kovács Zoltánon, holott mindketten ugyanúgy megfeszülnek a három pontért. Hogy őszinte legyek, én is a Megyeri úton tanultam meg a csapatért, vagyis a társakért küzdeni, és ezért „Kokónak” lehetek hálás. Nagyon tetszik nekem a mentalitása, igyekszem minél többet ellesni tőle, egyrészt mert úgy érzem, jó hatással van rám, másrészt mert ez a jellemző az Újpestre.

Nem is a szép játék…

A történet ezúttal nem erről szól. Más kérdés, hogy gyakran az sem elégíti ki a kritikusokat, ha nyerünk. Ettől függetlenül állítom, szerethető a mai Újpest. Ám ha mindenáron a szépséget keressük: Balajcza Szabolcs védéseit vagy a szabadrúgásgólomat bármelyik stadionban megtapsolták volna. És még valami: a Chelsea két éve úgy végzett az angol bajnokság élén, hogy legtöbb mérkőzését nem tudtam végignézni, annyira riasztó volt a futballja. Szerintem azonban az eredményesség fontosabb.

Kilenc fordulóval a bajnokság vége előtt másodikok. A végén kiegyezne ezzel?

Nem tartanám magam sportembernek, ha igennel felelnék. Köztudott, hogy Újpesten kizárólag a bajnoki cím az elfogadható, ám ennyire ne szaladjunk előre. Hibát követnénk el, ha nem meccsről meccsre haladnánk: jelen pillanatban semmi más nem izgat, mint a jövő hétfői, Nyíregyháza elleni csata. Csak azt sajnálom, hogy eltiltás miatt nem léphetek pályára.

Legalább kiderül, mit ér az Újpest Tisza Tibor nélkül.

– Meglátjuk, de mint mondtam, a csapat ugyanolyan jó velem, mint nélkülem.