Vízre tenne mindenkit

Mikor volt legutóbb futballmeccsen?Mikor volt legutóbb futballmeccsen?

Nem tudom – mondta elgondolkodva. – Amikor Sallói Istvánt kinevezték sportigazgatónak, meghívott az első hazai meccsre, még jegyet is küldött, de végül nem voltam ott a Siófok elleni nyitányon.

Nem is hiányzik a futball?

Ezt azért nem mondanám. Megszerettem az újpesti közeget, és élveztem a meccseket is. Mostanában nagy divat szidni a magyar labdarúgást, de én még mindig leülök a tévé elé, és megnézem a bajnokikat, mert szeretem őket.

Készséggel elhiszem, de az kívülállóként is feltűnő, hogy a kajakos közeg sokkal nagyobb nyugalmat áraszt, mint a futballé. Könnyebb ebben a sportágban dolgozni?

Nyugodtabb a helyzet, az biztos. A labdarúgás viszont egészen más. Ott hiába dolgozik az ember tökéletesen ügyvezetőként, hiába van minden rendben egy klubnál, csak az eredmények minősítenek. Ha nem nyer a csapat, ha jönnek a vereségek, mindegy, hogy jó-e a klub mérlege vagy sem, akkor mindenki hibás. A labdarúgás olyan játék, amelyben a szurkolók azt várják, hogy mindig nyerj. Sokan nem tekintik sikernek, hogy mi annak idején életben tartottuk az Újpestet. Pedig ha akkor a főtulajdonos Lukács Ferenc nem figyel, a lila-fehér csapat oda jutott volna, ahová a Ferencváros.

Korábban tartotta magát a pletyka, amely szerint kétezer-kettő környékén az Újpest állami csapat volt.

Állami csapat nyilván nem voltunk, de részesei voltunk annak a fejlesztési kísérletnek, amelyet az illetékesek elindítottak, többen is belekerültek volna a körbe, de közbejött a kormányváltás. A rossz helyzetünk sokat segített. Abban az időben volt törekvés arra, hogy újjáépítsenek minden stadiont, segítsenek a labdarúgáson. Akkor a Megyeri úti létesítmény volt az egyik leglepusztultabb az országban, így nálunk kezdődött a rekonstrukciós program. Ráadásul az Újpestnél akkoriban rend volt, ami vonzó lehetett, de nem voltunk állami csapat. Azért a futballtól nem tudott teljesen elszakadni, szerepet vállalt az OLLÉ-programban, amely az MLSZ egyik kirakatprojektje.

Vannak ideáim. Az egyik például az, hogy nemcsak a profiknak, hanem a civileknek is sportolniuk kell. Régi tervem a vízi túrázás elterjesztése, hiszen jó adottságaink vannak ehhez, az elképzelés találkozott a kajak-kenu szövetség céljaival is. Van egy cégem, amely európai uniós pályázatokkal foglalkozik, próbálok ebben segíteni. Egy egyeztetésen, amelyet Kisteleki István, az MLSZ elnöke kezdeményezett, összefogtunk. Sokan járnak vízi sportokat űzni Ausztriába vagy Csehországba, ahol nincsenek olyan jó helyszínek, mint nálunk, de jobb az infrastruktúra, mint itt. Ezen mindenképpen változtatnunk kell. És ez igaz a futballra is, ott is javítani kell a körülményeken. De az OLLÉ-programtól már elköszöntem.

Hogyhogy?

Úgy éreztem, jobb, ha a futball fejlesztésével olyanok foglalkoznak, akik valóban benne élnek a sportágban. Én inkább a Máltai Szeretetszolgálat kezdeményezését tettem magamévá, amelynek keretében játszótereket építünk, a „Játszva, sportolva megelőzni” programot szeretnénk meghonosítani Magyarországon. Ez is szép feladat. Ráadásul korántsem unatkozom, hiszen a nyáron adjuk át az MTK új vízi telepét Csepelen a Gubacsi hídnál.

Ugyanakkor az MTK-ban is figyel a tehetségekre, többek között a lányára, aki az idén lesz húszesztendős. Folyamatosan ott van az edzésein?

Mostanában már nem. Blanka teljesen önálló, nem is hagyja magát általam irányítani. Egyelőre még nem döntötte el, hogy élsportoló legyen-e, vagy inkább tanuljon. Eddig sok áldozatot hozott, kiegyensúlyozott volt. Nem vagyok elfogult, így azt is tudom, hogy ha fel akarná venni a versenyt mondjuk Kovács Katival, akkor sokkal többet kellene tennie a sikerért.

Nem lehet könnyű neki, hiszen a vezetéknevét látva mindenki aranyérmet vár tőle mindenhol. Hogyan viseli ezt?

Túl van ő már ezen. Nyert ifjúsági világbajnokságot, ami azért nem ki tett. Én akkor sem leszek elégedetlen, ha ennél többet nem ér el. Megtanulta, mi az a szenvedés és mi a siker, ez sokat jelent az életben.

Rajta kívül van még két lánya, belőlük mi lesz?

Rebeka tizenhét éves, és tehetséges ritmikus gimnasztikázó volt, most Béres Alexandrával készül. A kicsi, a két és fél éves Csenge pedig, úgy tűnik, elméleti szakember lesz. Legalábbis erre következtetek abból, hogy rengeteget beszél.

Sok mindennel foglalkozik. Viszont a három lányra is figyelni kell. Mennyit tud velük lenni?

Kevés fürdetés telik el úgy, hogy ne legyek otthon. Amikor a harmadik gyereket vállaltuk, megbeszéltük, hogy én is több feladatot kapok majd. Az első két gyerek születésénél még aktív voltam, a születésük után edzőtáborba mentem, vagy egyszerűen csak készültem, de nem tudtam otthon lenni. A mostani helyzet merőben más. Sok minden kimaradt korábban, de most pótolom.

Előfordul, hogy kajakozik is?

Ha a derekam engedi, akkor mindenképpen. Tavasztól őszig van, hogy hetente négyszer is vízre szállok. Ez kikapcsol, és sok mindent át tudok gondolni közben.

Van hiányérzete?

Nagy szeretet vesz körül, kiegyensúlyozott az életem, ez a legfontosabb. Persze a lelki békét sok minden megzavarhatja, főként, ha az ember három gyereket nevel. A közelmúltban találkoztam régi versenytársakkal Sevillában. Láttam, hogy ott miként élnek az emberek. Én nem ott akarok élni, hanem azt szeretném, ha nálunk mennének úgy a dolgok, mint Spanyolországban, ha itt lenne olyan az emberek mentalitása. De mindent egybevetve jól érzem magam a bőrömben.