A Fehér Medve kedvence

Igaz, hogy megszállott Everton-drukker?Igaz, hogy megszállott Everton-drukker?

Sosem tagadtam, hogy az vagyok – szögezte le mindjárt a Nemzeti Sportnak adott interjúja elején Gary Speed.

Árulja el, egy walesi legény miért nem a Rhyl, a Connah’s Quay Nomads vagy éppen a Cardiff City rabjává válik?

A magyarázat egyszerű: Mancot és Liverpool között a távolság nem több mint harminc kilométer, így gyakran ellátogathattam a Goodison Parkba. Emlékszem, olykor arról ábrándoztam a lelátón, hogy egyszer majd én vezetem ki a csapatot…

…álma valóra vált, de erről kicsit később. Profi pályafutását tudniillik nem Liverpoolban, hanem Leedsben kezdte. Csak azt ne mondja, hogy azért, mert közel volt Mancothoz…

Ó, ennek is egyszerű oka van: 1987-ben a Leeds keresett meg, nem pedig az Everton. Ma már bánnám, ha nem futballoztam volna a Unitedben, hiszen csodálatos labdarúgók vettek körül, nem túlzás, karrierem legerősebb együttese volt az a Leeds, amely 1992-ben megnyerte a bajnokságot.

Ha azt állítom, hogy tizenhat esztendeje nem várt diadalt arattak, megsértem?

Engem nem, legfeljebb akkori társaimat… Gary McAllister, Gordon Strachan, David Batty, Eric Cantona – folytassam? Mindamellett, hogy egytől egyig kiváló játékosok alkották a keretet, az egységben rejlett az erőnk, elsősorban ezzel kerekedtünk a riválisaink fölé. A már említett futballistáktól rengeteget tanultam, az idő tájt szerzett tapasztalataimnak a mai napig hasznát veszem.

Ami késett, nem múlott: 1996-ban befutott az Everton ajánlata. Felteszem, egy percig sem hezitált, hogy elfogadja-e.

Érdekes szituáció volt. Egyfelől örültem, hogy kedvenc klubom hív, másfelől fájó szívvel hagytam el a Unitedet. Mégiscsak egy évtizedet töltöttem ott, és mint arról szó esett, élményekben bőven volt részem.

Leírhatatlan az a pillanat, amikor először magára húzta az Everton csapatkapitányi karszalagját?

Valami olyasmit képzeljen el, amire gyerekkora óta vágyott, és felnőttként megkapta. A boldogságomnál talán csak a büszkeségem volt nagyobb.

Odahaza őrzi a szalagot?

Nem is egyet…

Csupán kíváncsiságból kérdem: ha a másik liverpooli egylet csábította volna, mit felel?

Azonnal aláírtam volna a szerződést! Tudom, sok Everton-hívő nem rajong a Liverpoolért, de ha Michael Owennek vagy Ian Rushnak nem jelentett gondot a vörösöknél játszani...

Nem mondja!?

De, de, mindketten Evertondrukkerek. Szóval szerintem én is elfutballoztam volna a Liverpoolban.

Ha ez nem is jött össze, a Leedsen és az Evertonon kívül a Newcastle, valamint a Bolton színeiben sokszor pályára lépett a Premier Leagueben: a Premiership történetében ön volt az első labdarúgó, aki ötszáz élvonalbeli mérkőzéssel dicsekedhetett. Ha nem kap gondolkodási időt, ki tud emelni egyet?

Lehetetlent kér.

Rendben, kicsit várok…

…egyet akkor sem tudok kiragadni. Minden klubhoz kötnek olyan meccsek, amelyekről az unokáimnak is szívesen mesélek majd. Például azt, amikor a Newcastle Uniteddel nyolc nullára megvertük a Sheffield Wednesdayt.

Bobby Robson akkor mutatkozott be a csapat élén. Sikerült emlékezetessé tennünk azt a napot, Alan Shearer fantasztikus volt, mesterötöst ért el, de egyszer én is betaláltam a Wednesday kapujába.

Ezzel máris belopta magát a Sheffield Unitedért szorítók szívébe… Szerződését december huszonnegyedikén jelentették be. Karácsonyi ajándéknak szánták?

Poénnak jó, ám nem vagyok én akkora játékos, hogy a szurkolók dobjanak egy hátast az érkezésem hallatán.

Január óta a Championshipben futballozik. Nem hiányzik a Premier League?

Dehogynem.

És Wales nemzeti együttese?

Már nem.

Négy éve, hogy visszavonult a válogatottságtól – nyolcvanöt fellépéssel a háta mögött. Mindössze nyolc találkozó hiányzott ahhoz, hogy megdöntse Neville Southall csúcsát…

Elhiheti, ha a rekord érdekelt volna, kihúzom addig, csakhogy éreztem, nem bírom már a kettős terhelést. Ma sem gondolom úgy, hogy rosszul döntöttem, ezt bizonyítja, hogy közel a harminckilenchez is tartom a lépést a fiatalokkal. De most meg ne kérdezze, meddig akarok futballozni!

Eszembe sem jutott. Az viszont igen, hallott-e valaha a Ferencvárosról.

Persze hogy hallottam. Tisztában vagyok vele: Magyarország legnépszerűbb egyesülete, és ezen a tényen az sem változtat, hogy jelenleg a második vonalban szerénykedik. Látja, párhuzamot is vonhatunk a Sheffield, illetve a Ferencváros között: mindkettő ismert, mindkettő egy osztállyal lejjebb szerepel, mint ahol kellene, és remélem, mindkettő hamarosan feljut.

Zárszónak ez is megtenné, de hadd kérdezzek még valamit: kinek ítélné a Wales legjobb futballistájának járó díjat? Ian Rushnak, Mark Hughesnak, Ryan Giggsnek, esetleg Gary Speednek?

Ne vicceljen, a többiek mellett én labdába sem rúgok. Az élre szerintem John Charles és Ryan Giggs kívánkozik, nálam holtversenyben elsők. Ami engem illett, amire vágytam, elértem. Ha pedig netán jutalmazni akarnak, beérem azzal, ha megválasztanak Mancot legjobbjának…