Kellemes ünnepek

Egy utólagos „Köszönöm!”, illetve egy „Danke!” feltétlenül megilleti Fischer Mórt és Hugo Meislt. A Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke és a neves osztrák szövetségi kapitány ötölte ki tudniillik a kétnapos Húsvéti Tornát (nagyszombaton Pesten, hétfőn Bécsben rendezték a meccseket – vagy fordítva), amely egyes vélekedések szerint a Magyarországon már a századelőn futó Húsvéti Serleg utódja volt; más lapra tartozik, hogy hiába böngésztük át a korabeli sportújságokat, írásos bizonyítékot nem találtunk erre. De induljunk ki abból, hogy összeköthető a kettő: 1927-ben a Ferencváros, a Hungária és az Újpest vetélkedéséhez csatlakozott a prágai Sparta, négy évre rá az FTC, Újpest, Vasas alkotta mezőny bővült ki a belgrádi Jugoslavijával, míg 1934-ben már a bécsiek is beszálltak a „keringőbe” – hivatalosan akkor rajtolt a Húsvéti Torna. Más kérdés, hogy az Austria és a Rapid hívei kellemesebb ünnepet is el tudtak volna képzelni maguknak: előbbi gárda hatothatot kapott az MTK-tól és a Fraditól; még halvány vigasznak sem tette meg, hogy olcsóbban megúszta, mint városi vetélytársa: Ferencváros–Rapid 9:5! A pesti zöldfehérek természetesen tizenegy futballistát vonultattak fel, de Sárosi György egymaga is tartotta volna a lépést a riválissal: öt találata főnyereményt ért, hiszen (kupa)győzelmet hozott a konyhára.

Megvadult szurkolók verték meg Sárosi III-at

Aki azt hiszi, hogy Sárosi csak egy volt, téved: az öt évvel későbbi Wacker–FTC mérkőzés hő se Sárosi III volt. Összecsapás volt az a javából, a 85. percben félbe is szakadt. Ami addig történt, arról annyit, hogy a vendégek 4:2-re vezettek, amikor előbb egy páros kiállítás, majd egy műesés borzolta fel a kedélyeket annyira, hogy a bécsi aréna 28 ezer nézője közül több százan a pályára tódultak. Tíz ferencvárosi gyorsabbnak bizonyult a megvadult szurkolóknál, csakhogy a fiatal középfedezetet utolérték: a beszámolók szerint ötvenen estek neki. Ne szépítsük: mire megérkezett a felmentő sereg, Sárosi III Bélát jobban elverték, mint a Fradi a Wackert. Nem túlzás, kis híján az életét adta a győzelemért. Az első helyezettnek járó ezüsttálat azért épségben hazavihették a magyarok – nem úgy, mint az 1935-ös sorozat fődíját. Abban az évben az MTK és az FTC holtversenyben végzett az élen, s hogy ennek a Hungária körúton és az Üllői úton is nyoma legyen, arról a serleg kettévágásával gondoskodtak…

Ugorjunk egy nagyot: 1953. április 4-én Bécsben esett, a Práter-stadionban gólzápor volt. A Rapid 5:4-re végzett a Bástya (MTK) ellen, de ez un al mas meccs volt az Austria– Honvédhoz képest. A 60 ezres publikum dermedten figyelte, amint kilenc perccel a kezdés után Kocsis Sándor lőtt a hazaiak kapujába, majd a döbbenet fokozódott: Puskás Ferenc háromszor villant. Ráadásul amikor Schweda negyedszerre halászta ki a hálóból a labdát, alig negyedóra telt el… Ha a folytatást honvédos szemmel nézzük: a következő félórában nem volt sok köszönet. Az oldalvonal mellől a szünetben bejelentkező Szepesi György ugyanis így kezdte közvetítését: kedves hallgatóink, az első félidő után 4:4 az állás… Gyanítjuk, a mű soridő nagy részét elvette, amíg a legendás riporter megosztotta hallgatóival, hogy az első játékrészben olyat látott, amit még soha. Igaz, az élménybeszámolóval nem ártott sietni, mivel gólokban és izgalomban a második szakaszban sem volt hiány: előbb a kispestiek lőttek kettőt, aztán a vendéglátók, végül a 88. percben Kocsis állította be a 7:6-os végeredményt. Tipikus tizenhárom gólos mérkőzés volt…

A Honvéd nyolc emberrel zárta a meccset Bécsben

Szepesi György visszaemlékezése szerint a boldog, békés húsvét felettébb paprikás ütközetekkel járt. Sárosi – és a Wacker – 1939-eselpáholásáról már esett szó, az 1954-es Rapid–Honvédról még nem. A szünetig legfeljebb annyi gond volt, hogy a „sógorok” vezettek 2:1-re, ám azt követően csőstül jött a baj: Steiner sporttárs Czibor Zoltánt, Lóránt Gyulát és Palicskó Tibort is kiállította, kész csoda, hogy az 1:2-t nyolc magyar is tartani tudta. Sebes Gusztáv a játékvezetés megcsúfolásáról beszélt az öltözőfolyóson, miközben a házigazdák edzője készséggel elismerte: „Steiner igen rossz napot fogott ki.” Ennek el lenére az 1954. április 18-i Népsport a mai napig a bécsiek 2:1-es sikerét rögzíti.

Az 1963-as kiadás meg azt, hogy húsvéthétfőn kétezer osztrák turista kért beutazási engedélyt. No, nem locsolkodni jöttek, hanem meccsre. A Népstadionban kényelmesen elfértek a 23 ezer magyar drukker mellett, hovatovább jól is szórakoztak: a Rapid 3:3-ra végzett a Fradi ellen, az Austria 2:0-ra győzte le az Újpestet. Mivel két nappal korábban sem ment rosszul a bécsieknek, a lila-fehérek elsőségéhez kétség sem férhetett.

Ausztriában fulladt ki végül a nagy sorozat

Az Austriáé volt az utolsó szó az 1965-ös viadal után is: Joschi Walter klubelnök mondta ki, hogy köszönik, nekik ebből elég volt. Némileg érthető, hogy kiszálltak, hiszen Ausztriában alaposan megcsappant az érdeklődés, a három-négyezer eladott jegyből nem tudták fedezni a különböző költségeket. Az 1965ös tornán azért még részt vettek, méghozzá felemás sikerrel: az Újpesti Dózsát legyőzték 3:1-re, ám a Honvédtól kikaptak 2:1-re. Mivel Tichy Lajosék a Rapidnál is erősebbnek bizonyultak (5:3), övék lett a végső diadal. A Népstadionban 18 ezer szurkoló tapsolt a kispestieknek – fájdalom, a Húsvéti Torna keretében utoljára.