Sapics, az ismerős
A legutóbbi magyar LEN-kupa elsőség időpontjával természetesen az Eger csapatkapitánya is tisztában van. „Ha jól emlékszem, 1999-ben volt, de nem hiszem, hogy rajtam múlt volna a diadal. Előttem is nyert már az Újpest, és az Eger sikerében is csak mint a tizenhárom játékos egyikének volt szerepem. Nem én, hanem a csapat jutott a döntőbe” – mondta szerényen Biros Péter. A kétszeres olimpiai bajnok pólós úgy véli, az elődöntő szombati visszavágóján (11–7) hiába zárkózott fel a harmadik negyed végén, illetve a negyedik elején a montenegrói Budvanszka Rivijera, nem érezte a vendégeken, hogy győzni tudnának. Nem volt meg bennük az átütőerő, amely a továbbjutáshoz szükséges, Gerendás György együttese a nehéz pillanatokban rendre fontos, nyugtató hatású gólokat szerzett, emellett a forró pillanatokban – a japán Aojagi Kan sérülésénél és az azt követő, nézőtéren kirobbant verekedésnél – is higgadt maradt.
„Nem is tudom, sokkal paprikásabb, több verekedéssel tűzdelt meccsre számítottam – elmélkedett Biros. – Többet vártam a délszláv csapattól, mivel jellemző rá, hogy fizikailag próbálja megtörni az ellenfelet – ehelyett úgy éreztem, mi vagyunk fölényben.”
A fináléban a Sturm Csehov vár az Egerre. Ez azért érdekes, mert az oroszok Euroliga-búcsúja volt a második selejtezőkör egyik nagy meglepetése októberben – a másik a magyarok kiesése ugyanebben a fázisban. A két csapat abszolút favoritja volt a LEN-kupának, de azért többen a Budvát is az esélyesek közé sorolták.
„Talán a Csehov erősebb – hasonlította össze az elődöntőbeli és a döntőbeli riválist a klasszis átlövő. – Ott játszik a szerb Alekszandar Sapics, mást nem igazán ismerek – majd meg kell nézni a róluk készült videót. Noha jobbnak tűnik az orosz csapat, mint a Budva, de hajlamos gyakorlatilag megnyert mérkőzést is kiengedni a kezéből – mint például a német Spandau elleni negyeddöntőben, amikor három góllal nyert Berlinben, ám otthon kettővel kikapott. Örülnék, ha idegenben kezdenénk, de a lényeg, hogy mivel már csak két csapatnak van esélye a kupagyőzelemre, mi legyünk az az egy, amelyik talpon marad. Persze azért jó lenne otthon ünnepelni.”
