Laluska örül, Nagy bánkódik

Balkezes szegedi átlövők cé lozták mindkét oldalon a kaput hétfőn, a spanyol bajnokság Ademar León–Barcelona rangadóján. Ketten együtt tizenháromszor találtak be, végül a házigazda 25–24-re győzött, és a meccs után ünnepelt. De Nagy Lászlóék ezt már nem várták meg. Búcsút mondtak Leónnak, és alighanem a bajnoki aranyéremtől is elköszönhetnek, hiszen a listavezető Ciudad Realnak kétszer kellene kikapnia – noha egyszer is ritkán szokott… A mezőny legeredményesebbje a nyolcgólos Laluska Balázs volt, aki Mateo Garralda sérülése miatt az egyedüli jobbátlövője a Leónnak. Védekezésben pihenhetett, de támadásban egyszer sem.

„Kapusunk fantasztikusan védett, védelmünk ragyogóan játszott, szóval bámulatos volt a csapat – idézte fel élményeit Laluska Balázs, aki most újra egyszerre lehetett a pályán Nagy Lászlóval, hiszen a válogatottban inkább egymást szokták váltani.

Adódik a kérdés: barátai és csapattársai vagy inkább ellenfelei és riválisai egymásnak?

„Elsősorban barátok és csapattársak vagyunk, én teljes mértékben így érzem, a rivalizáció szóba sem jön – mondta a leóni játékos. – A rangadó előtt találkoztunk, de a szakmába ilyenkor nem megyünk bele, csak egymás családjáról beszélünk. A meccs végén nagy őrület volt, egy kupacban ünnepeltünk, meg sem lehetett közelíteni minket, úgyhogy szinte elköszönni sem tudtam Lacitól.”

„Fél tizenegyig tartott a mérkőzés, a leóni reptér pedig fél tizenkettőkor bezár, nagy rohanás lett a vége, hogy fel tudjunk szállni a különgépünkre” – mondta Nagy László, aki öt gólt lőtt. Az utolsó támadásnál emberelőnyben, időkérés után támadhatott csapata az egyenlítésért, de hiába.

„A támadójátékunk döcögött, mindenki egyénileg próbálkozott, és ez a csapatmunka rovására ment. Nem mondtunk le az aranyról, a Ciudad megy még Pamplonába is, de már nem a saját kezünkben van a sorsunk. Célunk, hogy az összes hátralévő meccsünket megnyerjük” – mondta a Barcelona ásza.